„Utaidat, Uram ismertesd meg velem,
ösvényeidre tanítsd meg engem!”
Zsoltárok 25:4
Kevés kétség préselhetné magát a tény mellé, hogy minden új év új utakat hoz magával. Új feladatok és kihívások, új munkaterület vagy nagyobb munkateher, új szolgálatok és felelősségek, új próbák és akadályok. Új utak otthonunkban, munkahelyünkön, gyülekezetünkben és a gyermekmunkában.
Gondolj vissza, kedves olvasó, csak 2016-ban hány új úton indultál el szabad akaratodból, kényszerből vagy válaszként Isten hívására?! Itt és most, az év küszöbén felmérve közeljövőnket, a következő tizenegy hónap rengeteg lehetőséget rejthet magában; utakat, amelyek külön-külön mindegyikünknek még járatlanok és ismeretlenek.
Amikor útnak indulunk, szó szerint vagy képletesen, mindannyian igyekszünk hasznosan felkészülni az utazásra. „Mert ki az közületek, aki toronyt akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?” (Lukács 14,28) És ki az közülünk, aki egy új út első lépései előtt nem ülne le végiggondolni, mit pakolna az utazótáskába?!
Kiváltképpen azért is, mert ez az új út csak egy a többi, már régebben elkezdett út mellett, és a táska már így is nehéz, a cipőnk már így is elkopott, és az ünnep által felkínált karácsonyi pihenés már véget ért. Vitathatatlanul szükségünk van arra, hogy Istenünk ismertesse meg velünk az Ő útjait, és ösvényeire tanítson meg bennünket. Legyen ezen a héten imatémánk, hogy Isten adjon bölcsességet nekünk egész évben, hogy felismerjük melyik kínálkozó új útra kell rálépnünk, melyikre hív Ő maga, melyik úton tapasztalhatjuk meg újra, hogy Jézus igája boldogító, és hogy az ő terhe könnyű. És ha válaszként az Ő hívására indulunk el 2017 új útjain, biztosak lehetünk abban, hogy Isten maga fog kísérni, felkészíteni és alkalmassá tenni bennünket. „Én megyek előtted, a rögös utad elegyengetem, az ércajtókat betöröm és a vas-zárakat leverem.” (Ézsaiás 45,2)
Szűcs Zsolt, Nagyvárad