Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek, és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.
Ézsaiás 55, 10-11
Az ember, alaptermészeténél fogva, szereti látni munkája eredményét, gyümölcseit. Ez így rendjén van, ugyanis bizonyos célokat tűz ki, és megelégedéssel tölti el, ha látja, hogy elérte azokat. Minden jól végzett munkának van valamilyen eredménye. Mennyivel inkább igaz ez az Istennek végzett szolgálat dolgában! Hiszen ez esetben a munkának csupán a szemmel látható részét végzi az ember, a lényeges részt maga Isten viszi véghez. És, ahol Isten keze munkálkodik, ott az eredmény nem kérdőjelezhető meg. Ő biztosra megy! Soha nem téved! Mégis milyen sokszor elbátortalanodik a gyermektanító, akit Isten elhívott erre a szolgálatra. Hogy mi lehet az oka ennek? Többféle okot is említhetnék, de ezek közül talán a leggyakoribb ok, ha nem látja azonnal a munkája gyümölcseit, és ebből kifolyólag hiábavalónak érzi fáradozásait. Sokszor nagy erőfeszítések árán „összehoz” egy gyerekcsoportot, talál egy megfelelő időpontot, aztán kiderül, hogy valamelyik szakkör, ahova legtöbb gyermek jár, éppen arra az időpontra szervezte át a találkozásait. Vagy éppen a néptánccsoport is – ahová ugyancsak sokan járnak – ugyanakkor tartja a próbáit. Van olyan eset is, amikor a nem hívő szülő egy ideig hasznos időtöltésnek tartja, ha a gyermeke a Mosolyklubba jár, de ha a dolgok komolyabbra fordulnak, változásokat kezd látni a csemetéje életében, akkor többet nem engedi, nehogy „behálózzák” a gyermekét. Sőt az is előfordulhat, hogy maga a gyermek nem akar többé jönni, mert érdekesebbnek tartja a világi barátokkal való szórakozást. A gyermektanító mindezeket traumaként éli meg, néha kétségek kezdik gyötörni, és felteszi a kérdést: „Van egyáltalán értelme annak, hogy ezt csináljam?”
Isten azt mondja: „Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” Kedves testvérem! Minden elhangzott ige, amelynek elmondását Isten rád bízta, és amelyet a Mosolyklubban, vasárnapi iskolában vagy máshol a gyerekszívekbe elhintettél, meg fogja hozni a gyümölcsét. Lehet nagyon soká fog ez megtörténni, talán nem is fogsz tudni róla… Lehet csak egyszer vett részt az a bizonyos gyermek egy ilyen alkalmon, de az meghatározó lesz későbbi élete alakulásában. Ebben a hitemben megerősített Isten az utóbbi hetekben. Három olyan személlyel találkoztam (kettővel személyesen, a harmadiknak csak a feleségével beszélgettem), akik gyermekkorukban voltak néhány alkalommal vasárnapi iskolában vagy klubban, aztán eltelt egy-két évtized, és eszükbe jutott, amit ott hallottak, így Isten újból megszólította őket. Egyiküknek nemrég volt a bemerítése, a másiknak is szándékában áll megtenni azt. A harmadikkal néhány hete kollégák lettünk, és felelevenedtek benne az emlékek. Remélem, nem véletlen! Nagy bátorítás volt számomra látni, ami ezeknek az embereknek az életében történt. A gyermekkorban elhintett mag kikelt, vagy akinél még nem történt meg, a magocska ott is életben van! Talán később jön el az ideje…
Kedves testvéreim, akik gyermekek között szolgáltok! Egyetlen alkalom sem hiábavaló, hiszen maga az Úr Jézus mondta: „Nektek azonban minden idő alkalmas.” (János 7, 6) Az evangéliumot minden alkalommal mondjátok el, hiszen lehet, hogy valaki csak egyszer hallja meg az élete során, és az az alkalom éppen most van.
Szeretnélek most buzdítani, hogy imádkozzál minden egyes gyermekért, akivel valaha gyermekfoglalkozásokon találkoztál (akár sok évvel ezelőtt is)! Vedd számba, írd fel a nevüket az imalistádra, az sem baj, ha nem emlékszel a nevére, csak annyit tudsz, hogy az a kis szőke fiú a második sorból. Az Úr tudja, kiről van szó. Imádkozz, hogy az elhintett mag keljen ki, és teremjen áldott gyümölcsöket!
Gál Judit, Barót