Ha közel kétezer évvel ezelőtt része lettél volna a tanítványi csapatnak, és hallottad volna, hogy kettesével indulnotok kell a szolgálatba, akkor kit választottál volna munkatársul?
Pétert – a bátor vezetőt, aki nem fél kiállni az igazáért, és ha valami nem úgy történik, ahogy elgondolta, akkor előrántja a kardját?
Andrást – aki csendben, háttérben van, de aki a legnagyobb hatással van Péterre, a vezetőre?
Jakabot – aki vágyik vezetői tisztségre, és ebben az anyukája is igyekszik segíteni?
Jánost – az aranyos fiatalt, aki mindenki kedvence?
Mátét – aki jól forgatja a pénzt?
Tamást – aki gyakran hitetlenkedik, és kézzel fogható bizonyítékokra vár?
Iskáriótes Júdást – aki adja a szépet a szemedben, de a hátad mögött elárul?
Kihez csatlakoztál volna?
De mi a helyzet a jelenlegi munkatársaiddal a vasárnapi iskolában, könnyű kapcsolódni hozzájuk? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem! De gondoltál-e már arra, hogy lehet, nekik is nehéz hozzád kapcsolódni? 🙂
Ha Jézus életét nézem, és azt, ahogy Bemerítő János viszonyult hozzá, teljesen lenyűgöz. Gondold csak végig Bemerítő János helyzetét. Születésekor az egész család, rokonság, közösség nagyon örült, és azt kérdezgették, hogy mi lesz ebből a gyermekből (Lukács 1,66)? Apja, Zakariás, elismert lelki vezető, papi szolgálatban jártas és ráadásul próféta volt (Lukács 1,67). Mikor felnőtt, egyenesen és Szent Szellemmel betelve szolgált. Olyan erőteljes volt a szolgálata, hogy egész Júdea kiment a pusztába őt hallgatni (Máté 3,5). Az emberek tudták, hogy Isten kiválasztott szolgája, épp ezért komolyan követték mindazt, amit mondott (például megkeresztelkedtek).
És ekkor megjelenik valaki, akiről csak azt tudták, hogy egy ács fia, akinek születése körül volt néhány tisztázatlan körülmény. De János nem erre tekint, hanem meglátja benne Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit (János 1,29). Látja azt, akinek nem méltó, hogy a saruját leoldja (János 1,27). Látja Jézust, akinek nem kellene szolgálnia, mert ő az Úr, hanem Őt kellene szolgálni. De Jézus erre nem tekint, hanem magát megüresíti, és teljes alázatban szolgálja embertársait. Az emberek elkezdik követni Jézust, és lassan elmaradnak János mellől. Te mit tettél volna? János elismeri, hogy Jézusnak növekedni kell, neki pedig kisebbé lenni (János 3,30).
Amikor ma arra gondolsz, hogy miként tudnál jobban kapcsolódni a munkatársaidhoz, akkor, kérlek, ismerd fel, hogy őket nem tudod megváltoztatni, de azt igen, hogy te hogyan fogsz hozzájuk viszonyulni.
· Tartsd többre a másikat! Ne irigykedj, ha sikeres a szolgálatban.
· Emeld fel társadat! Mondj bátorító, elismerő szavakat róla. Kerüld a kritikát.
· Szolgálj felé! Kérdezd meg, hogy a következő héten miért imádkozhatsz érte? Miben tudnál neki segíteni? Mire lenne szüksége?
· Vond be a saját tevékenységeidbe! Ne legyél magányos harcos. Jézus is kettesével küldte szolgálatba a tanítványait.
· Ismerd fel, hogy kiegészítitek egymást! Pál írta: egyik ültet, másik öntöz, de Isten az, aki a növekedést adja (1Korinthus 3,7). Szükségetek van egymásra.
Mielőtt újra együtt szolgáltok, kérlek, készíts egy, az alábbihoz hasonló tervet:
Szolgatársam szükségletei:
……………………………………..
……………………………………..
…………………………………….., amikért hetente ……….. nap imádkozom.Munkatársam erősségei:
……………………………………..
……………………………………..
…………………………………….., amikért hálát adok.Elkötelezem magam, hogy az alábbiak szerint fogok hozzá viszonyulni:
…………………………………………………………………
…………………………………………………………………
………………………………………………………………… .
Kapcsolódj a munkatársadhoz! 🙂
Balla Annamária