„Minthogy a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom építésekor.”
1 Királyok 6,7
Folytatva a múlt heti témánkat, szeretném ha ezúttal a Miért? után két másik kérdéssel foglalkoznánk röviden: Hogyan és hol kellene történnie ennek a bizonyos formálódásnak a csapaton és a szolgálat helyszínén kívül?!
Kezdjük a Hogyan?-nal, mert egyszerűbb és általánosabb mint a Hol?. A szolgálatra és csapatmunkára való jellemformálódásunk sem összetettebb vagy titokzatosabb, mint lelki fejlődésünk hogyanja. Két egyszerű lépésből áll: levetni és elhagyni, illetve felvenni és gyakorolni. Amikor Isten hasznos, építő és élő köveket akar faragni belőlünk, akkor bizonyos dolgokat kiküszöböl, amelyeknek nincs semmi keresnivalója rajtunk, és azokat nekünk sem szabad újra felvennünk.
Illetve kipótolja jellemünket ott, ahol hiányos, nekünk pedig oda kell figyelnünk, hogy ne hulljon le rólunk az, amit Ő hozzánk ragasztott. Mindez természetesen megtörténhet a szolgálatban és a szolgatársaink sorfalába illeszkedve is, viszont ha ezt megengedjük magunknak, sem zökkenőmentes, sem csendes nem lesz jellemformálódásunk és szolgálatunk. Ezért fontos, hogy ez valahol távol történjen!
Múlt héten szó esett arról a személyre szabott műhelyről, ahova Isten vár minket, hogy betérve formálja jellemünket, hogy később a csapat és a szolgálat által csiszolhassa is azt. Erre a műhelyre nem azért van szükség, mert Isten csak itt tudna személyesen foglalkozni velünk, hiszen Ő a legzajosabb és legnyilvánosabb helyen is formálhat minket. Sokkal inkább nekünk van szükségünk egy olyan helyre vagy helyekre, ahol csendben és egyedül lehetünk Istennel, kifejezetten a jellemformálás szándékából.
Hol van a te félreeső, személyre szabott műhelyed, ahol Isten foglalkozhat veled, ha oda rendszeresen ellátogatsz?! A személyes áhítat alkalmai, a gyülekezet egyik kiscsoportja, egy imaközösség vagy a házastársi meghitt, őszinte kapcsolat csak néhány azon műhelyek közül, ahol Isten formálja alaktalan, vagy éppen durva vonásainkat.
Kérjük ezen a héten Istent, hogy miután megértettük a jellemformálódás fontosságát, most adjon világosságot annak módja és helyszíne felől is.
Szűcs Zsolt