Salamon király több száz évvel ezelőtt megállapította, hogy nincs semmi új a nap alatt (Prédikátor 1,9). Vajon ha ma élne, és látná, hogy az emberiség mi mindent alkotott az elmúlt közel 3000 évben, akkor is ezen a véleményen lenne? Biztosan! Mert könyvében elsősorban nem a kulturális és tudományos vívmányokról írt, hanem az ember szívének állapotáról. És ezen a téren nincs semmi változás. Ha úgy gondoljuk, hogy a nagy vagyon, a féktelen mulatozás, a sok tudás vagy a kimerülésig való munka segít csillapítani szellemünk sóvárgását valami vagy valaki után, akkor csalódni fogunk, amint tette Salamon is. Keserűen állapítjuk meg, hogy minden hiábavalóság. De ez az igazságnak csak az egyik fele. A másik fele az, hogy az élet értelmét meg lehet találni Istennél, és csakis Istennél. Ezért figyelmeztet Salamon, hogy már fiatal korban gondoljunk Teremtőnkre (Prédikátor 12,1).
De a mai digitális korban élő gyerekeknek és fiataloknak szükségük van a Teremtőre? Hiszen az okostelefonokon és a különböző digitális eszközökön keresztül igazán azt élik meg, hogy bármi és bármikor a „kezük” ügyében van. Az a „tudat”, amely legtöbbször nem is tudatos, hogy ellenőrzésük alatt tartják a dolgokat, szükségtelenné teszi egy magasabb Hatalom jelenlétét, hiszen egyedül is „boldogulnak”. A valóság azonban az, hogy a digitális világban megélt hatalom és erő nincs jelen a valós életben. A gyerekek és a fiatalok társas viselkedése gyakran fejletlen: nehezen kezdeményeznek, hosszabb ideig nem képesek egy beszélgetést fenntartani, hamar elveszítik érdeklődésüket, gyakran szóvá teszik, hogy unatkoznak.
Mégis hogyan hozhatjuk közelebb hozzájuk az örökérvényű igazságokat, miszerint Isten szeret bennünket, céllal teremtett, a Jézus halálában és feltámadásában való hit az egyetlen út Isten országába, a tízparancsolat parancsolat ma is érvényes, a házasság egy férfi és egy nő egész életen át tartó kapcsolata, stb.?
Salamon király két ellentétesnek tűnő állítása jut eszembe: ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint (Példabeszédek 26,4), és felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint (Példabeszédek 26,5). Nem fogom a bolondság fogalmát fejtegetni, de szeretném, ha alkalmazhatnánk az alapigazságot, és pedig: gyerekek és fiatalok tanításakor néha használjunk digitális eszközöket, néha pedig ne, azaz, néha beszéljünk az ő nyelvükön, néha pedig nem!
Néhány javaslat, mikor és hogyan használjuk a digitális eszközöket:
· Nézzünk meg rövid bibliai történeteket bemutató rajzfilmeket, majd beszéljük át a történetet. Bátorítsuk a gyerekeket/tiniket, hogy saját szavaikkal fogalmazzák meg a központi igazságot/tanulságot.
· Nézzünk meg filmrészleteket és/vagy reklámfilmeket, és értékeljük ki. Emeljük ki azon részeket/üzeneteket, amelyek ellentétesek a Biblia tanításával.
· Nézzünk meg kisfilmeket különböző kultúrákról, és imádkozzunk a misszionáriusokért.
· Kapcsolódjunk a Messenger-re, és beszéljünk röviden beteg társukkal. Bátorítsuk őt, és imádkozzunk együtt.
· Használják a Biblia szókereső programját. Keressenek több igeverset egy szó kapcsán.
· Nézzék meg a tanulmányozott szöveget/mondatot több fordítás szerint. Hasonlítsák össze, és fogalmazzák meg a számukra legfontosabb üzenetet.
· Írjanak imalistát a jegyzetrészbe, és bátorítsuk, hogy naponta imádkozzanak.
· Töltsenek le Bibliaolvasó programot, és jelöljék előrehaladásukat.
· Keressenek a témához kapcsolódó énekeket.
Mikor ne használjuk a digitális eszközöket:
· Ha imádkozunk, akkor csendesedjünk el, és próbáljunk mindent kizárva Istenre figyelni.
· Ha együtt megbeszélünk egy témát, akkor aktívan figyeljünk egymásra, és ne az okostelefonra.
Záradékul még egy gondolat: a digitális eszközök nem jók vagy rosszak, hanem használhatjuk őket jól vagy rosszul!