Kitavaszodott. A nap egyre erősebben kezdett sütni, és így kicsalogatta az állatokat az otthonaikból. A fákon kicsi rügyek jelentek meg, és vígan hintáztak az ágon, amint a lágy tavaszi szellő mozgatta őket. Tavaszi nagytakarításhoz kezdtek az állatok. Felújították az otthonaikat, és kidobálták a felesleges kacatokat.
Egy különleges hír járta be Kerek-erdőt, mindenki erről beszélt. Idegen állatok költöztek az erdő szélére. Mindenki kíváncsi volt, hogy kik ők, és miért jöttek épp Kerek-erdőbe.
- Olyan furcsán néznek ki. – mondta Mókus Miki.
- És úgy hallottam, hogy nincsenek is itt rokonaik. – folytatta Tapsi Nyuszi.
- Akkor meg miért költöztek ide? – kérdezte Mimi Mókus.
- Gyertek! Járjunk a végére! – javasolta Fric, a róka.
El is indultak az erdő szélére, ahol az idegenek laktak. Senki sem mert a közelükbe menni, csak távolról figyelték őket, amint szorgalmasan dolgoztak, és egy elhagyott üreget igyekeztek otthonossá tenni. Öten voltak. Érdekes bundájuk volt. A hátuk barna volt, mintha egy barna kabátot viseltek volna, a nyakukon a bunda hófehér volt, mintha ünneplőbe lettek volna öltözve. De a legkisebb nem hasonlított egyikhez sem. Ő teljesen fehér volt.
- A kicsi miért nem olyan, mint a többi? – kérdezte Mimi suttogva a többiektől, amint épp az egyik fa tövénél megbújva figyelték az idegeneket.
- Én nem tudom. – mondta Fric.
- Ki megy oda hozzájuk?- tudakolta Miki.
- É…é…én biztos nem. – mondta a félelemtől reszketve Tapsi.
- Majd én odamegyek. – jelentette ki határozottan Mimi és már el is indult az idegenek felé.
Úgy tett, minta nem félne, pedig édesanyja intő szavai is eszébe jutottak, hogy ne álljon szóba idegenekkel, mégsem fordult vissza. Amint a hófehér kicsi állathoz ért, kedvesen megszólította.
- Segíthetek neked ágakat gyűjteni? – kérdezte Mimi.
- Igen. – felelte barátságosan a hófehér bundás állatka.
- Én mókus vagyok, és Miminek hívnak. – mutatkozott be a kismókus.
- Én hermelin vagyok, és Hanninak hívnak. – mutatkozott be a hófehér bundás kicsi állat, és közben nagyokat kuncogott. – Gyere, bemutatom neked a családomat. Hermelin Papa, Hermelin Mama, Hermelin Harold és Hermelin Heni.
- Nagyon örülök, hogy megismertelek benneteket! – mondta Mimi barátságosan. – Mi még soha nem találkoztunk hermelinekkel. Mostanáig nem éltek itt Kerek-erdőben.
Mimi elment és odahívta a többieket is, akik távolabbról figyelték az eseményeket. Hamar összebarátkoztak az idegenekkel, és egyszer csak azt vették észre, hogy már nem is idegenek. Hanni volt a legkedvesebb számukra, talán épp azért, mert ő nem csak külsőleg volt más, mint a családja, hanem barátságos is volt.
Mimi és Hanni jó barátnők lettek. Együtt mentek ibolyát szedni. Kedvenc helyük a patakpart volt. Egyik nap épp a patak partján ültek és beszélgettek, amikor Breki béka ugrott a vízbe, és lefröcskölte őket.
Hanni kétségbeesetten ugrott fel.
- Mi a baj?- kérdezte Mimi.
- A bundám, a bundám… – kiáltotta sírva Hanni.
- Hiszen csak vizes lett. – nyugtatta Mimi barátnőjét.
- Igen, de megijedtem, hogy sáros lettem. – mondta elpirulva Hanni. – Mi hermelinek az életünket adjuk inkább, mintsem, hogy besározzuk a tiszta bundánkat.
Pár nap múlva nagy riadalom támadt az erdőben.
- Emberek vannak az erdőn! – kiabáltak az állatok.
- Hannit a mocsár felé kergetik! – mondta ijedten Fric.
- Jaj, neee! – kiáltott kétségbeesetten Mimi. – Meg fogják ölni! Nem mászik soha a mocsárba, inkább az életét adja.
- Miért mondasz ilyet?- kérdezte Mókus-mama.
- Ő mondta! Mert ilyen a természetük a hermelineknek. Az életüket adják, de soha nem szennyezik be a bundájukat! – mondta zokogva Mimi.
Miminek igaza volt. Hannit elfogták a hermelinvadászok, mert tiszta bundája nagyon sokat ért.
- Ne sírj Mimi! – vigasztalta Uhu bácsi. – A Nagy Uralkodó Fia is az életét adta, emlékszel? Ő sem szennyezte be magát, soha semmi rosszat nem tett. Tisztán és ártatlanul az életét adta értünk. Ezt tette ma Hanni is, az életét adta, hogy a családját megmentse.
Uhu bácsi szavai enyhítették Mimi szívének fájdalmát, de soha nem felejtette el Hannit, és ilyenkor mindig eszébe jutott a Nagy Király, akit Mimi mindenkinél jobban szeretett.