Amint e cikket írom, a gyermekeim dúdolta dallam, az elmúlt vasárnap előadott Dávid és Góliát musical záróéneke ölti be a ház csendjét:
„Ha szíved tiszta, Istenedé, melletted áll minden bajban,
Ellenség, ha kikezd téged, Ő veled van, lássad, halljad Őt.
Ki lett néked Góliáttá, rémületté, óriássá?
Bízz az Úrban, Őreá nézz! Ne félj:, győzd le, veled van az Úr!”
Ahogy tovább élnek a szereplőkben a musical énekei és igazságai, úgy szeretnék én is valami maradandót, örökkévaló értékkkel bírót átadni az év e legutolsó Gyermekklubján nekik, amit magukkal vihetnek egy életre, – mindazoknak a gyermekeknek, akik ősztől már hivatalosan is TINIK, vagyis „A NAGYOK” lesznek, és már nem a Gyermekklub, hanem a tinicsoport tagjaiként hallanak majd és közelednek Istenhez.
Ez a legutolsó gyermekklub csak róluk fog szólni, értük lesz. A felszínen. A mélyben a gyerekklubos csapat összes tagját érinti, és a tanítókat is: a kicsik számára az együvé tartozás, a közösség és ennek értéke az üzenet, a tanítók számára pedig a visszatekintést, a számadást jelenti.
Az ünnepeltek számára a távlatok megnyitása ez alkalom, átvezetés életük egy újabb, izgalmakkal és kihívásokkal teli időszakába. Vágyam az, hogy egy olyan átvezető, elbocsátó „búcsúzásban” legyen részük, amelyet egész életükben kincsként őriznek szívükben.
Igen, kedves tanító társam, eljön az a nap is, hogy – akikért annyit imádkoztál, fáradoztál, akiket szeretgettél, óvtál és fegyelmeztél – elhagyják a Gyermekklubot. Ez az egészséges gyermekmisszió velejárója, örömteli, és egyben keserédes pillanat számodra. Igen, továbbra is ott lesznek ők az imalistádon, hallod és látod majd szolgálni őket, találkozni fogsz velük a gyülekezetben, de már nem a régi keretek között. És ez az élet természetes rendje!
Készülve ez alkalomra megfogalmazódott bennem, hogy:
A búcsúzók számára a visszatekintés momentumai során idézzük fel az együtt töltött alkalmakat, a vicces eseményeket, a kirándulások élményeit, a neves események megragadó pillanatait, a sok-sok áldást, amit közösségként együtt átélhettünk.
Egy SLIDESHOW a megörökített képekből kiválóan alkalmas erre; kommentálhatják a gyerekek és felidézhetik a képek előhívta élményeket.
KÖRKÉRDÉST is feltehetünk, amelynek során a gyeremekek elmondhatják, hogy számukra, egyen-egyenként mi volt emlékezetes, mire emlékeznek a legszívesebben az elmúlt évekből. Ily módon teret engedünk annak, hogy egyfajta visszatekintés, lezárás és búcsú az ő lelkükben is lejátszódjon.
A miért vagy hálás a Gyermekklubban eltöltött időért? kérdésre adandó válaszokban megfogalmazódhat az is, hogy hálásak a kialakult barátságokért; azért, hogy megtanulták: mi az öszetartozás; megtapasztalták, mit jelent segíteni egymásnak; felemelni, kipártolni a gyengét és egymás terhét hordozni.
Melyik bibliai igazság hagyott mély nyomot a lelkedben? kérdés során a bibliai igazságokra reflektálhatunk, és jó alkalom elbeszélgetni velük a gyermekek által megnevezett igazságokról. Felidézhetünk egy-egy kedvenc éneket, amit elénekelhetünk.
A jelenre és a jövőre való reflektálás során az identitástudatukban szeretném erősíteni őket: tudatosítva bennük azt, hogy egyen-egyenként Isten csodálatos teremtményei, értékes alkotások, akikkel Istennek nagy terve van, és csodálatos jövőt készített számukra. A jeremiási ige (Jeremiás 29,11-12) kifejező e tekintetben.
Megcsillantani, verbalizálni és erősíteni kell a rejtett értékeket is, továbbá az ajándékaikat, amelyek azért adattak, hogy szolgáljanak vele, és ezáltal áldásul lehessenek.
Kivé fognak válni ezek a gyermekek pár év múlva? Hol és kinek látom őket? Talán pont ők fognak besegíteni a gyerekmunkában, vagy a zenei szolgálatba kapcsolódnak be a gyülekezetbe, esetleg bátorítják, felemelik, látogatják a gyengéket. Élik majd azt az életet, amire Isten elhívta őket, és szolgálnak ott, ahol tudnak, az ajándékaiknak megfelelően.
A fenti célok fényében hívjuk ki őket egyénileg a csoport elé: OKLEVÉLben részesítünk mindenkit –amelyben az értékeiket, ajándékaikat emeljük ki (pl. Barnának, aki mindig bátorított szavaival vagy Kátának, kinek csodálatos éneke megörvendeztetett bennünket), majd IMÁDKOZUNK értük, és személyre szóló IGEVERSET adunk neki ajándékba. Hiszem, hogy ezek a személyes igeversek egy életre el fogják őket kísérni – így imádkozó szívvel válasszuk azokat.
Célom megláttatni a gyerekekkel azt, hogy mivé lehetnek Isten által.
Mivel a mi Mosolyklubos gyerekeinknél nagyon friss a Dávid és Góliát musicalélmény, amit előadtak, e kapcsán elbeszélgetünk arról, hogy kivé vált Dávid Isten által, és életükre vonatkozó következtetéseket is levonhatunk. Természetesen, együtt újra elénekeljük a musical záróénekét.
Alternatívaként a tanító személyes hangvételű LEVELET írhat a búcsúzó gyereknek, amiben erősíti őt, felsorolja az értékeket és ajándékokat, amelyeket benne lát, megköszöni az együtt töltött időt, és perspektívát nyújt az Istennel együtt járt jövőre. Az útravaló igevers mindeképp legyen a levél része.
Ez alkalom üzenetének lezárása abban csúcsosodik ki, hogy mindannyian a KIRÁLY gyermekei vagyunk, KIRÁLYFIAK és KIRÁLYLÁNYOK, ha Jézus Krisztust befogadjuk a szívünkbe.
Választhatunk
a Nagyon értékes vagy! https://www.youtube.com/watch?v=bwvevylcTYA ,
a Különleges ajándék https://www.youtube.com/watch?v=pvwJDOmfy9Y,
a Nem véletlen, hogy megszülettél https://www.youtube.com/watch?v=2ufCa7-IQXs
kiindulópontokból is a beszélgetés indítására.
A búcsúalkalmat egy szeretetvendégséggel zárhatjuk, amelyen az elbúcsúzandók a díszvendégek.
Ajándékba útravalóaul adhatunk nekik egy-egy könyvet (keresztény gyeremekkönyvek sokaságából választhatunk vagy áhítatos könyvet), a kisebbek rajzolhatnak a nagyoknak valami szépet, és összefűzve emlékkönyvént átadjuk nekik; akár egy közös kép a Mosolyklubos gyerekekkel mindig szép emlék lesz.
E búcsúalkalomra nagyon ajánlott meghívni a Tiniklub vezetőjét, aki magával hoz néhány tinit; ők pár szóban bemutathatják a tiniklubot és üdvözlik a jövendőbeli klubosokat. Az átmenet máris előkészített ezen oldalról is.
S tanítóként hogyan élem meg a búcsúzást? Mérföldkő minden egyes ilyen alkalom: ünneplek és hálával tekintek vissza, hogy részese lehettem e kis palánták formálódásának-formálásának. Lelki szemeim előtt elvonulnak a sikerek, a győzelmek, a növekedésük stációi; de fájdalommal tekintek a bukásokra, a vereségekre. Ugyanakkor részemről a számadás pillanata: hogyan követtem a Mestert, mit adtam át nekik- szavak nélkül is. Esedezem és bocsánatot kérek, hogy drága Uram pótolja ki minden hiányosságom. S végül egy láthatatlan sóhajima száll fel azokért a gyermekekért, akik ma itt lennének – akik valamikor sorainkba ültek, de közöny vagy más ok miatt elmaradoztak. Ám imádkozom, azzal a biztos reménnyel és tudattal, hogy a mennyei Atyám őrájuk is gondot visel.
