„Bizony többet ér az engedelmesség az áldozatnál…”
1Sámuel 15,22b
Van néhány közhasználatban levő kijelentés, amelyek önmagukban ugyan igazak, de Jézus tanítványai nem „élvezhetik” ajándékait. Például a hívő ember, de legfőképpen a szolgálattevő nem takarózhat az „Ártatlan, amíg bűnössége nem bizonyított!” felfogással, mert, ha csak gyanúba keveredik, már csorbult a szolgálata. Az „Egy fecske nem csinál nyarat!” közmondás sem állja meg a helyét keresztyén kontextusban, mert Isten munkájára inkább az jellemző, hogy akár nagy változásokat is egy hűséges emberrel kezdett el. Illetve az a kijelentés, ami az e heti áhítatunkhoz is kapcsolódik: „A cél szentesíti az eszközt!”. Jézus tanítványai között és a szent munkában soha nem volt érvényes ez a felfogás, és amikor ez mégis megkísértette egyesek szívét, nem jó vége lett.
Az idézett és jól ismert igevers egy olyan klasszikus történetből származik, amikor egy király trónja elveszítésére lett ítélve, mert, bár engedelmeskedett Isten parancsának, de a kivitelezésben eltért attól, amit Isten elvárt tőle.
Mózes korának legbékésebb embere volt, de vele is megtörtént, hogy felindulásában nem úgy valósította meg Isten utasításait, ahogy azt kellett volna, és ezért nem láthatta meg azt az országot, amely felé vezette a zsidó népet. Péter, a tanítvány nem embertől származó kijelentést kapott, hogy Jézus az élő Isten Fia, viszont nem sokkal később Mestere megdorgálja, mert, bár megértette az igazságot, mégsem Isten szerint gondolkodott. Péter, az apostol összetűzésbe került Pállal, mert, bár elfogadta, hogy a pogányoknak is szól az evangélium, mégsem tudta, hogyan viselkedjen közöttük, ha zsidó keresztyének is jelen voltak. Anániás és Safíra áldozata értékes, hasznos és említésre méltó lehetett volna, ha helyes motiváció hajtotta volna a házaspárt, de sajnos inkább elrettentő példaként lett megörökítve.
Mivel „Az ördög a részletekben van”, Isten szolgája kísértést érezhet arra, hogy a szolgálatban rövidítőket válasszon, és a kényelmesebb megoldásokat keresse, pedig Isten nem csak a szolgálat teljes képében, hanem annak részleteiben is meg kell dicsőüljön. Egyértelmű, hogy egy szolgálat nem érheti el teljes potenciálját addig, amíg részleteiben hiányos. Nem elég csak az elhívásban engedelmeskedni, elengedhetetlen a szófogadás és az alázat a kivitelezésben is!
Ezen a héten imádkozzunk, hogy a következő területeken helyesen járjunk el:
ellenőrizzük, hogy a kivitelezés módja ne legyen ellentmondásban Isten törvényével
szánjunk minőségi időt a szolgálatra való felkészülésre
a gyakorlati felkészülést mindig kísérje imában való felkészülés is (egyedül és a szolgatársakkal együtt)
ne feledjük, hogy, ha szerintünk egy szolgálat nem is sikerült a legjobban, Isten nagyon értékeli igyekezetünket.