„Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el.”
4 Mózes 9,23a
Izráel népe pusztai vándorlásának időszaka nem a vándorlók megelégedettségéről és könnyen kezelhetőségéről lett híres. Zúgolódásuk szinte szünet nélküli volt, hálájuk ideig-óráig tartott csupán, és engedetlenségükkel mintha újabb és újabb rekordokat kívántak volna megdönteni. Az az igeszakasz, ahonnan a mai igeversünket idézzük mégis arról ír, hogy a kiválasztott nép tökéletesen követte Isten utasításait, ami a letáborozást, a táborban töltött időt és az elindulást illette. Lehet azért volt könnyebb engedelmeskedni nekik ebben, mert pont akkor és annyi időre álltak meg, amennyire szükségük volt, és akkor indultak tovább, amikor már ráuntak a várakozásra. Lehet, hogy a szemmel látható felhő- és tűzoszlop egyszerűbbé tette számukra Isten szándékának megértését. Bármi is volt az oka engedelmességüknek, ha valamiért meg lehet őket dicsérni a vándorlás hosszú évtizedei alatt, akkor ez a hozzáállás lenne az.
Helyzettől függetlenül az Istennek tetsző engedelmesség megkívánja részünkről a türelemre, higgadtságra, de ugyanakkor a könnyen megmozdulásra való hajlandóságot is. Viszont előfordul, hogy helyzetünk és körülményeink pont a fordítottját váltják ki belőlünk: pattanunk, amikor ülnünk kellene, és passzívak vagyunk, amikor gyors reakcióra lenne szükség. Isten bennünket nem csak általánosan, hanem részletekbe menően szeretne vezetni, ha figyelünk rá, mivel, ahogy azt a pusztai vándorlás alatt is tette, Ő pontosan tudja, mikor van szünetre vagy előremozdulásra szükség a szolgálatunkban. Ennek érdekében nekünk viszont szükségünk van egy felhő- vagy tűzoszlopra, ami jelzi, milyen kellene legyen szolgálatunk ritmusa. Úgy hiszem, ez az oszlop mindenki számára személyre szabott, olyan, amin keresztül Isten könnyen és egyértelműen vezethet. Egy lelki mentorom, amely nem enged ellustulni, de Isten elé rohanni sem. Ez a szolgálati ritmust diktáló oszlop megnyilvánulhat egy lelki barát vagy szolgatársunk személyében, családunkban, egészségünkben és nem utolsó sorban az Igében is. Célja, hogy engedelmességünket és az Istentől való függősségünket formálja szolgálatunk jó eredményére.
Fontoljuk meg ezen a héten, hogy Isten milyen szolgálati ritmust kíván meg tőlünk, és hogy milyen oszloppal szeretné ezt a ritmust diktálni nekünk. A táborok, kirándulások és/vagy gyerekhetek különböző, újabb vagy több szolgálati lehetőséget biztosítanak a nyár folyamán. A vezetőnek tudnia kell, mit szükséges ebből magára vállalnia, és mit engedhet át másnak, az önkéntes pedig ismerje meg saját teherbíró képességeit, és annak függvényében szolgáljon. Illetve mindketten tartsák be a nyári programok (személyes és lelkimunka) személyükre szabott szolgálati ritmusát.