Valamikor nagyon régen, amikor hat éves voltam, a békési zeneiskolában volt egy lelkes tanár házaspár, akik betanítottak kb. 50 gyermeknek egy gyermekoperát. Legfiatalabb résztvevőként nekem „csak” a zenekari árokban jutott hely, ahol lelkesen énekelhettem a kórusban, erősítve a színpadon játszó szereplők hangját. Szomorú voltam, hogy nem lehetek a színpadon, de állítólag néha olyan lelkesen-hangosan énekeltem, hogy csitítania kellett a karmesternek. Több, mint negyven éve értek ezek az élmények, de a mai napig emlékszem az örömömre, lelkesedésemre.
Felnőttként égett a szívembe a vágy, hogy hogyan lehetne a körülöttem élő kicsiknek hasonló zenei élményt nyújtani úgy, hogy az az Úr Jézusra mutasson, evangéliumot közvetítsen. Látta ezt a vágyamat Isten, és vezetett…
Egy ismerősöm Németországba utazott, és megkértem, ha lát keresztény könyvesboltot, akkor nézzen körül, és hozzon nekem valami gyerekkottát, cd-t. Így került a kezembe Klaus Heizmann egyik karácsonyi gyerekmusicalje. Megtetszett, és „meglódult” a fantáziám. A gyülekezetünkben találtam egy fordító testvért, aki németről lefordította a teljes szövegkönyvet, édesanyja a dallamokra „rárímeltette”, verssé tette azt. Anyukák jelmezeket varrtak a könyv útmutatásai alapján, díszletet készítettek, férfiak paravánt építettek. Időközben megkezdtük a jogdíjjal járó ügyintézést (fordítás engedélyeztetése, kottavásárlás x példányban, előadások, dvd jogának megvásárlása), mindezt a gyülekezet támogatta, és vállalta ennek anyagi terheit.
Végre elindultak a próbák októberben, és december 26-án elérkezett az előadás napja.
Ennek kb. 10 éve. Azóta még két darabját vásároltuk meg, és fordítottuk le ennek a zeneszerzőnek. Sajnos, az évek múlásával nem lett egyszerűbb a jogdíj kérdése. Emiatt is nagyon örültem annak, hogy Révész László testvérünk egy zenei tábor anyagául írt gyermekoperát, melynek Dávid és Góliát a címe. Ő szeretettel, önzetlenül a rendelkezésünkre bocsátotta a kottát, és akkor és annyiszor adjuk elő, ahányszor csak szeretnénk. Éltünk is a lehetőséggel, és a békési gyerekcsapattal jó néhány előadáson hirdettük Isten nagyságát, hatalmát ezzel a zenével. Az idén pedig a Székelyudvarhelyi TC-klubos gyerekekkel tanultuk meg, és adtuk elő tanév végén. Kedves csellista barátnőm szerint az imaházban „még a csilláron is lógtak”, annyi érdeklődő jött el megnézni az előadást.
Mitől missziós egy ilyen vállalkozás? A teljesség igénye nélkül néhány gondolat ezzel kapcsolatban:
– Be tudunk vonni olyan gyermekeket is, akiket a színpadi szereplés, a beöltözés jelmezbe, a mikrofonos éneklés vonz.
– A próbák közben „csepegtetjük” az evangéliumot, magyarázzuk a történetet. Szinte a bőrükbe ivódik az üzenet, még ha konkrétan nem is értik meg. Az igemag elvetése megtörténik.
– A nem gyülekezethez tartozó gyerekek anyukáit meg tudjuk kérni különböző járulékos feladatokra. (Jelmezvarrás, öltöztetés, vasalás, uzsonnakészítés, plakát kihelyezése, szórólap osztás, stb.) Közben az átlagnál több lehetőség nyílik velük találkozni, beszélgetni, barátkozni.
– Az előadásra olyan hozzátartozók is eljönnek, akik egyébként nem jönnének el.
– Felvételt tudunk készíteni, ami aztán bekerül a családokba, visszanézhető lesz az előadás, amin keresztül Isten tovább tud munkálkodni a szívekben.
– Meghívhatunk újságírót is, megjelenhet a helyi lapban egy beszámoló, ami ismertebbé teheti gyülekezetünket a városban. Talán nagyobb bátorsággal jönnek el néhányan legközelebb, ha hívjuk őket más jellegű alkalomra is.
Az ideális darab 5-14 éves gyerekek számára kb. 30 perces, 2-3 felvonásból áll, kevés prózával, kb. 8-10 tétel. Nagyon jó, ha a kórustételek között van néhány szóló hangra írt is. Különleges élmény, ha kis kamarazenekar tudja adni a kíséretet. Nagyon szeretjük, ha egy-két felnőtt is szerepelhet (Annál inkább, mert akkor a próbák alatt a fegyelmezés is egyszerűbb. 🙂 ).
S hogy miért írtam erről is? Nos azért, mert négy musicalt adtunk elő eddig különböző gyerekcsoportokkal, de eddig csak egynek volt magyar a zeneszerzője. Arra gondoltam, hátha indít Isten valakit, aki olvassa ezt a cikket, vagy hall róla, és ír gyermekek számára hasonló darabot. Esetleg megvásárol angol, német nyelvű kottát, és nekiáll fordítani… 🙂
Továbbá biztató célzattal írtam e témakörben, hogy talán máshol is kedvet és ötletet kapnak gyermekmusicalek előadására.
Nem tagadom, óriási munka, rengeteg ráfordított energia, és vajon megtérül-e? Egyedül Isten tudja. De egy biztos: kincseket gyűjtünk a Mennybe!
