„De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!” 2Móz. 4, 11-13.
Van, aki nem kapta a tanítás ajándékát, mégis akar tanítani. Ez nagyon kínos tud lenni. Ám az is előfordul, hogy Isten egy ajándékot nem ad egészen addig, amíg nem vagy hajlandó szolgálni Neki úgy, hogy tudod magadról: méltatlan vagy, és ez ciki. S amint elkezdtél engedelmeskedni, azonnal adja az ajándékot is az elvégzendő feladathoz.
Designed by Pressfoto / Freepik
Mózes tudta magáról, hogy nem a szavak embere, Isten mégis felruházta különleges kegyelemmel, amikor tanítania kellett. Az, hogy kaptad-e a „tanítás” ajándékát, a gyülekezeted, környezeted reakciójából kitűnik, főleg a gyermekek arckifejezéséből! Tanítani tanulni kell, a legjobb tanítók nem egyetlen éjszaka alatt születnek, hanem hosszú évek folyamán formálódnak. Mózes is hosszú évekig csiszolódott a juhok mellett, és Isten még ezután sem fejezte be rajta a munkát. Van valami, ami sokkal fontosabb annál, mint hogy mennyire vagy jó tanító, és az a Szentlélek gyümölcse! Enélkül lehet bármilyen szuper ajándékod, – lehetsz jó szónok és vicces előadó, lehet ezeregy jó gyermekjáték-ötleted, ha az első szemtelenkedő csínytevésre úgy reagálsz, hogy „Én ezt nem tűröm tovább!” Ha nem tudsz szelíden válaszolni a tinik haragtól duzzadó beszólásaira. Ha felemlegeted a múlt heti rosszaságot. Ha belekeseredsz a hálátlan munkába, és savanyú képpel osztod az édességet… Isten számon kéri, mit tettél az ajándékaiddal, de azt is számon kéri, hogy ki vagy!
Kell elhívatás a gyermekmunkára, de ez mindenkinél más. Én például sosem kaptam Istentől specifikusan a gyermekmisszióra elhívást. Elhívásom evangélizálásra szólt. Később mutatta meg Isten, hogy kikkel is kell megosztanom az örömhírt. Amikor elkezdtem gyermekeket tanítani, sürgősen szükség volt egy tanítóra, és nem volt senki más, csak én. Szokatlanul fiatal voltam, tapasztalatlan és tudatlan. De elvállaltam a feladatot, és Isten kipótolta hiányosságaimat. Van egy barátnőm, aki sosem akart gyermekeket tanítani, de amint rájött: ha nem vállalja el, akkor be kell, hogy zárjuk a klubot, azonnal elvállalta. Szereti a gyerekeket, de visszatartotta őt egy darabig az, hogy túl fiatalnak tartotta magát, meg az, hogy ő „nem az a fajta”, akin csüngjenek a gyerekek. Ne várd azt a pillanatot, amikor késznek fogod érezni magadat a gyermekmisszióra, mert ilyen alkalom nem lesz! Csak kezdd el! Az elején sokat fogsz hibázni, (utána is!), de úgy tanulsz a legjobban, hogyha csinálod! A gyerekek azt nézik a legjobban, hogy te ki vagy, és amikor észre sem veszed, akkor kívánják meg tőled azt az életet, amit élsz (vagy akkor utálják meg, és fordítanak hátat neki)!
