Mi a hálaadás? Egyáltalán tanulható, tanítható-e? Vajon csak egy hashtag, ami időnként megjelenik a bejegyzéseimben, egy elcsépelt kifejezés, amikor kapok valamit, vagy annál sokkal több? Meggyőződésem, hogy a hálaadás egy út, egy életforma, amire Isten el akarja juttatni gyermekeit azért, hogy teljes legyen az életük már ezen a Földön: ,,Adjatok hálát az Úrnak!”( Ézs 12,4), ,,Mindenért hálát adjatok…(1Thessz. 5,1 ) szólítja fel az övéit többször is a Bibliában, mi pedig jól tesszük, ha komolyan vesszük Isten Szavát!
Nézzünk meg most három fontos kérdést a hálaadással kapcsolatosan: miért jó az, ha hálás vagyok; hogyan lehetek hálás akkor, amikor a körülményeim a lehető legrosszabbul alakulnak; hogyan adhatom át gyermekeinknek a hálás élet iránti elköteleződést.
(Képforrás: https://www.huffingtonpost.com)
Miért jó az, ha hálás vagyok?
Nagyon sok kutatást végeztek már, amelyek alátámasztották, hogy a hála sokféle jótékony hatást gyakorol a szervezetre: a hálás emberek egészségesebbek nem csak mentálisan, hanem fizikailag is; a hála elősegíti a jobb alvást; boldogságnövelő hatása van; oldja a stresszt és a feszültséget; jó közérzetet biztosít. Ha pusztán ennyi lenne, már akkor is megérné a hálaadást választani a panaszkodás helyett. Viszont van ezeknél egy sokkal magasabb rendű cél: Istent dicsőítem akkor, amikor hálás életet élek, és ha ezt az életformát választom, akkor megtapasztalom Isten szabadítását, amely további áldásokat tartogat számomra (Zsolt 50,23).
Hogyan lehetek hálás akkor, amikor a körülményeim a legrosszabbul alakulnak?
A hálaadás egy tudatos döntés: úgy döntök, hogy megkeresem azokat a dolgokat minden nap, aminek örülhetek, amelyekért hálát adhatok. A Bibliában Pál apostol és Szilász a börtönben, kalodába szorított lábakkal is dicsérni tudta az Istent. Bár emberi szemmel nézve egyáltalán nem volt okuk az örömre, sokkal inkább az elkeseredésre, ők úgy döntöttek, hogy a mostoha körülmények között sem zúgolódnak, hanem magasztalják az Istent. Mennyivel inkább dicsőíthetjük Urunkat mi, akik békés körülmények között élhetünk, gazdagon elhalmozva minden fizikai és lelki áldással. A hála és az öröm kéz a kézben járnak. Ha örülni tudok az Úrban, a hálaadás gyümölcse megterem a szívemben.
De mi van akkor, ha betegséggel, anyagi gondokkal, esetleg halálesettel kell szembenéznem? Tavaly egy komoly életmentő műtéten kellett átesnem, amelynek sokféle szövődményei miatt hónapokig betegeskedtem. Viszont elmondhatom, hogy ebben az időszakban sokkal többet tapasztaltam az isteni irgalomról és szeretetről, mint addig bármikor. Olyan igazságokat engedett megtapasztalni az Isten, amelyek gazdagították és növelték a hitemet. Megtanultam hálát adni minden körülményben, megtapasztaltam az emberi lehetőségek határait és kizárólag az Istenbe vetett hit erejét és reménységét.
Hogyan tudom átadni gyermekeimnek ezt az örökséget?
Szomorúan hallom és magam is tapasztalom, hogy korunk gyermekei mennyire hálátlanok. Látszólag megvan mindenük, ők mégis zúgolódnak, nem értékelik mindazt a sok jót, amelyben részük van. Vajon nem éppen azok az alapvető dolgok hiányoznak az életükből, amelyek nélkül lehetetlen kiegyensúlyozott életet élni: kitüntetett figyelem, velük töltött minőségi idő? Vajon nem tőlünk látják a hálátlanságot, elégedetlenséget? Érdemes ezen elgondolkodni. A hálára nevelés elsősorban önneveléssel kezdődik: Isten segítségével a hálaadás és öröm útjára lépek és igyekszem nap mint nap azon járni, bármit tartogatnak is a mindennapjaim. Isten gyermekeként nem engedhetem meg magamnak, hogy zúgolódó és panaszkodó legyek, akár csak az időjárás miatt sem. Ez az alap, ha a hálára nevelésről beszélünk. Viszont vannak olyan gyakorlatok, jó szokások, amelyeket beépíthetünk a mindennapokba, a vasárnapi iskolai alkalmak megszervezésébe, hadd soroljak fel ezek közül néhányat a teljesség igénye nélkül:
- Kezdjünk minden napot (alkalmat) azzal, hogy soroljuk fel, miért vagyunk hálásak: felkelhettünk, jól aludtunk, süt a Nap, tudom mozgatni a végtagjaimat, volt mit reggeliznem, stb. Fejezzük be ugyanígy a napot, felsorolva mindazokat az áldásokat, amelyekben Isten aznap részesített.
- Készítsünk hála-kertet, vagy hála-kosarat, amibe belerajzolhatjuk, írhatjuk, vághatjuk a virágokat, zöldségeket, gyümölcsöket, mintegy jelképezve a kapott áldásokat. A másodikosaimmal elkészítettük a hála-kertet, ahol a virágok szirmaiba írták be a gyerekek, miért hálásak. Meglepő módon elsősorban nem az anyagiakat, tárgyi dolgaikat sorolták fel, hanem a képességeiket, családot, békét, szeretetet, ami őket körülveszi.
- Tegyünk emlékeztetőként ilyen kérdést a szobájuk falára, vasárnapi iskolai terem falára: Ma miért adtál hálát? Megköszönted-e….?
- Írjunk ki a Bibliából olyan igeverseket, amelyek emlékeztetik őket a magasztalásra, hálaadásra, s ezeket tanuljuk meg velük együtt. Étkezések előtt, várakozás közben ezeket ismételgessük!
- Mutassunk nekik filmeket szegénységben élő gyermekekről, misszionáriusokról: pl. afrikai gyerekek élete, külmissziót végző munkások, stb.
- Szervezzünk beteglátogatást kórházakban, kapcsolódjunk be és vonjuk be őket is különböző karitatív tevékenységekbe.
- Játsszuk velük a hála-játékát az öröm-játéka mintájára! Minden helyzetben keressük meg és nevezzük meg, miért lehetünk hálásak!
- Énekeljünk sokat és lelkesen velük! Énekeink legyenek Isten-dicsőítő énekek, amelyekben magasztaljuk Istent mindazért a sok-sok jóért, amelyet nekünk Fiában, az Úr Jézusban adott. Sokszor eszembe jutnak Linda Dillow szavai: ,,Az imádságban a szükségeinkre figyelünk, a hálaadásban az áldásokra figyelünk, a magasztalásban viszont teljesen és kizárólag Istenre figyelünk.”
Legyen egész életünk Rá-figyelő élet!