A karácsonyhoz közeledve minden tanító gondolkodik azon, miképpen tehetné különlegessé, ugyanakkor eredményessé az ünnep előtti gyermekfoglalkozást. Valamennyien igyekszünk egy ilyen ünnep alkalmával a szokásosnál többet nyújtani. A történet a régi, mégis minden évben tartogat újat a számunkra. Jó, ha mi is tartogatunk újat a gyerekeink/tanítványaink számára a történet feldolgozásának tekintetében is. Az alábbiakban az Úr Jézus születés-történetének interaktív módszerekkel történő feldolgozását mutatom be.
A foglalkozáson résztvevő tanulók létszáma legalább tizennyolc, így hat csoportot alakítok (legalább 3 fősek a csoportok, de lehet 5-6 fős csoportokban is dolgozni). A csoportok alakítása történhet kártyák húzásával (az azonos képet tartalmazó kártyák tulajdonosai egy csoportba kerülnek) vagy puzzle-darabok összeillesztésével, ha előre ismerjük a létszámot (annyi képet kell kirakniuk, ahány csoport lesz, minden kép annyi darabra van vágva, ahány tagja lesz a csoportnak). A csoportalakításnál használjunk olyan képeket/rajzokat, amelyek a témával kapcsolatosak, így könnyen kitalálhatják a gyerekek a foglalkozás témáját, amelyet – ezt követően – szavakkal is megfogalmazunk.
Miután bejelentettük, hogy a karácsonyról fogunk beszélni, egy kartonlap közepére felírjuk a karácsony szót, majd megkérjük a gyerekeket, hogy mondják el, mi jut eszükbe erről a szóról. Minden szót vagy szószerkezetet felírunk a központi fogalom köré (fürtábrát készítünk), pl: bejgli, karácsonyfa, szeretet, ajándék, az Úr Jézus születése, Betlehem stb. Ez után frontálisan megbeszéljük, hogy melyek azok a dolgok, amelyek nem föltétlenül szükségesek (amelyek nélkül elképzelhető a karácsony, pl. bejgli), és áthúzzuk azokat, ilyen módon megmaradnak a lényeges dolgok, ezeket színes filctollal kiemeljük. Ez a karton a foglalkozás végéig látható helyen marad.
A táblára helyezünk egy másik kartont, amelyet előzőleg előkészíthetünk, felosztva a következők szerint:
| Tudom | Tudni szeretném | Megtudtam |
A gyerekektől megkérdezzük, mit tudnak a karácsonyról, és beírjuk a kapott információkat a táblázat első oszlopába, majd afelől érdeklődünk, hogy mit szeretnének még megtudni a karácsonnyal kapcsolatosan. A kérdéseket beírjuk a középső oszlopba. Az utolsó oszlop üresen marad, majd a tevékenység végén fogjuk kitölteni azokkal az információkkal, amelyeket a foglalkozás során megtudnak a gyerekek. A tanítóknak érdemes előzőleg elgondolkodniuk, milyen válaszokat adhatnak az esetleges kérdésekre, ugyanis a gyerekek nagyon kreatívak, és meglephetnek érdekes kérdésekkel (pl. Miért díszítünk karácsonyfát?).
A téma előkészítése után felolvassuk a történetet a Bibliából: Lukács 1: 26-38 és Máté 1:18- 25. Ezt követően kocka-módszert alkalmazva beszélgetünk az olvasottakról. Egy kocka oldalaira a következő kérdéseket, illetve kiegészítendő mondatokat írjuk:
2. Melyik a legszembetűnőbb különbség az Úr Jézus és más gyerekek születési körülményei között?
3. Hogyan fogadta Mária az angyal által közölteket?
4. Honnan tudta meg József, hogy jegyese gyereket vár?
5. Mit tett József, amikor felébredt álmából?
6. Milyen nevet kapott a kisfiú, és miért?
A kockát körbeadják a csoportok, minden csoportból valaki felolvas egy kérdést, és a csoport tagjai közösen megfogalmazzák a választ. Ha nem tudnak válaszolni, akkor bevonhatjuk a többi csoportok tagjait is.
A foglalkozás következő mozzanatában közösen elkészítjük Mária jellemtérképét. Egy karton/tábla közepére felírjuk Mária nevét, majd a gyerekeknek meg kell nevezniük néhány tulajdonságot, ami Máriára jellemző (pl. engedelmes). Ezeket felírjuk a név köré, közben minden tulajdonság megnevezésénél megkérdezzük azt is, miből következtethetünk arra, hogy az adott tulajdonság jellemző Máriára.
A továbbiakban készítünk egy Venn-diagramot, amelynek az egyik halmazába címként beírjuk, hogy Názáret, a másikba azt, hogy Betlehem. A gyerekeknek meg kell nevezniük az Úr Jézus életének néhány eseményét, amelyek csak az egyik helyszínhez köthetők, majd keresniük kell kapcsolódási pontokat, amelyek mindkét helyszínre jellemzőek. Az előbbieket beírjuk a diagram jobb illetve bal halmazába, az utóbbiakat a két halmaz metszetébe. Például:
| NÁZÁRET – fogantatás – gyermekkorának színhelye | – életének fontos állomása mindkét város | BETLEHEM – születés |
A foglalkozás következő mozzanatát a bibliai történet felolvasásának második része képezi: Lukács 2:1-20. Ezt követően a csoportok különböző színű kalapokat kapnak (minden csoport egy-egy színt képvisel), és kapnak egy-egy – a kalapoknak megfelelő színű – borítékot, amelyek egy-egy feladatot tartalmaznak. (A kalapokat könnyen elkészíthetjük színes kartonból: körzővel rajzolunk egy kb. 30 cm átmérőjű kört, ennek közepébe egy 16 cm átmérőjű kört. A belső kört nyolc cikkre osztjuk, és szikével bevágjuk azokat, majd a „tüskéket” felhajtogatjuk.) A csoport kap 4-5 perc felkészülési időt, majd elvégzik/bemutatják a kért feladatokat. A fekete és a kék kihagyható, ha kevesebb csoportunk van. A borítékban található feladatok a következők:
- Piros: Meséljétek el a pásztorok szemszögéből azokat az eseményeket, amelyek azon az éjszakán történtek! (Ti vagytok a pásztorok.)
- Kék: Szerepjátékkal mutassátok be Mária és József szemszögéből azokat az eseményeket, amelyek azon az éjszakán történtek! (Két személy Mária és József szerepét játssza, a többiek tetszés szerint eldönthetik, kinek a szerepét töltik be, pl. pásztorok.)
- Fehér: Ti vagytok az angyalok („mennyei seregek sokasága”), akik azon az éjszakán Istent dicsőítik. A dicsőítés során használjatok ritmushangszereket (rögtönzött ritmushangszer is lehet, pl. kulcscsomó)!
- Zöld: Egy személy legyen közületek riporter, aki a többi csoporttagtól, esetleg más csoportok tagjaitól is megkérdezi, mit jelent számukra az Úr Jézus születése!
- Fekete: Szerintetek voltak-e olyan emberek, akik nem örültek az Úr Jézus születésének? Vajon kik lehettek azok? Játsszátok el!
- Sárga: Isten szemszögéből mutassátok be/játsszátok el a történteket! A bemutatás során mondjátok el azt is, hogy Isten miért küldte le a fiát a földre!
Miután a bibliai történetet megismerték a gyerekek, visszatérünk a TTM (tudom – tudni szeretném – megtudtam) táblázathoz, és együtt kitöltjük az üresen maradt oszlopot válaszolva a foglalkozás elején megfogalmazott kérdésekre.
A tevékenység értékeléséhez és lezárásához egy homokórát (vagy egy kiszámíthatatlan időpontban robbanó játékbombát) adunk kézről-kézre, miközben mindenki mond egy szót, ami eszébe jut az elhangzottakkal kapcsolatosan. Minden gyereknek nagyon gyorsan kell továbbadnia a homokórát, hogy ne az ő kezében járjon le. Amikor lepörög a homok, akkor vége a játéknak.
A fentiekben bemutattam a fürtábra, TTM, kocka, jellemtérkép, Venn-diagram, gondolkodó kalapok és bombajó játék nevű módszereket, amelyek nagyon hatékonyak lehetnek nem csak a karácsonyi történet feldolgozásánál, hanem más bibliai történetek esetében is.
És mi az a bizonyos „plusz egy” módszer? – kérdezheti a kedves olvasó. Erre a kérdésre nem válaszolhatok. Ezt a Szentlélek fogja megmondani mindegyikünknek személyesen. Ő fog vezetni abban, hogy megfogalmazzuk és átadjuk az üzenetet, Ő fogja megmutatni azt, hogy a tevékenység mely mozzanatában tegyük ezt, Ő fogja kijelölni a megfelelő aranymondást. „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (János 14, 26).
Isten áldása legyen minden karácsonyi gyermekfoglalkozáson!