A minap Dávid életéről olvastam a napi csendességem során, és egy kép villant be: egy évvel ezelőtt Dávid életét „kutatgattuk” a gyerekeimmel a Tudóska elnevezésű bibliaismereti versenyre való készülés során. Emlékszem, mennyi mély beszélgetés indult egy-egy történet kapcsán…No, meg a listára a szokatlan hangzású nevekkel, az adatokkal, a gyakorló feladatlapokra, amelyeket kértek, hogy írjak nekik, az igeversekre, amelyekkel „kitapétáztuk” szobáik falait, és mint állandó útitárs kísértek minket autóban utazás közben, a konyhában szorgoskodva vagy lefekvésre készülődve. Vajon ők emlékeznek az apró részletekre…? Nem valószínű, hogy tudják már, hogy Dávid hány évig uralkodott Hebronban és hányig Jeruzsálemben… Mégis határozottan vallom: MEGÉRTE!
Megérte a sok ige, Isten közelsége, az Ő szavával való foglalatoskodás, a felkészülés során együtt töltött idő, az örökkévaló értékek, amelyek lényük részévé váltak, belső emberüket formálták, és mindenek felett magával a szent Istennel való találkozás lehetősége – mind megannyi érv, amely egyen egyenként önmagában is megállja a helyét, nemhogy együttesen. No, de ne menjünk a dolgok elébe.
Valaki kétkedőn felvetheti a kérdést: szükséges-e bibliaismereti versenyt rendezni? Van-e létjogosultsága ebben a világban, ahol minden a versengés-versenyzés körül forog, és a versenyszellem határozza meg a világot, sőt az iskolai teljesítménycentrikusság és jutalmazási rendszer is ezt promoválja. Tovább gondolva: az aggódó szülőben megfogalmazódhat a kérdés: jogos-e a gyereket egy bibliaismereti versenyre való felkészüléssel (is) terhelni (holott már részt vesz matematika, nyelvi- és zenei versenyeken!).
Ugyanakkor ne tévesszük össze a versengést a versenyzéssel. A versengést a rossz motiváció határozza meg, a verseny a tudás megmérettetése. A verseny az élet minden területén ad(at)ott, szükségszerű, ezt nem tudomásul venni struccpolitika. A Biblia is beszél róla, a versenyt adottnak tekinti. Ám egy bibliaismereti verseny jóval több hagyományos párjánál.
Hadd gondolkodjunk együtt, hogy milyen hozadékokkal is szolgálhat. Először is keresztény identitásformáló szereppel bír. Továbbá elengedhetetlen az állhatatosság, a kitartás, a „megfeszítés”, az önmegtagadás (kisebb gyerek esetén szülői részről is) egy-egy felkészülés során.
Egy bibliaismereti verseny túlmutat önmagán: nem végső cél, hanem egy stáció. Sokkal fontosabb az addig megtett út és az úton szerzett tapasztalatok, élmények, „találkozások”: a bibliai szöveggel, önmagukkal, társaikkal, a szülőkkel, a tanítóival és legmeghatározóbban – magával az Istennel.
A versenyig megtett úton sok szellemi „hozadék” kerül kis batyujukba, amit önkéntelenül is kincsként magukkal visznek az előttük álló életbe.
Egy-egy bibliaismereti verseny elsődleges célja nem a versenyszellem generálása (bár a verseny létmódjából fakadóan önkéntelenül része), hanem Isten kedves, életformáló beszédével való foglalatosság, lelkigyakorlatra való nevelés, az ige szépségére való rácsodálkozás lehetőségének megteremtése, a bibliai tájékozottság fejlesztése. Rövid és hosszútávon örökkévaló értékekkel való felvértezés.
Szülők számolnak be arról, hogy az alsós gyerek- aki, annak ellenére, hogy látott otthon szülői mintát a naponkénti bibliaolvasásra és elcsendesülésre-, bár addig kevésbé forgatta a Bibliát, rácsodálkozva a bibliai történetek és maga az ige szépségére, vágy ébredt benne a Biblia olvasására. Immár belső motiváció hajtotta a Biblia felnyitására. A Bibliai történetekben, az igében pedig maga Isten van jelen. Micsoda lehetőség egy találkozásra!
Egy bibliaismereti verseny jó lehetőség a családmisszióra is. A Tudóska során olyan gyerek is részt vett, akinek a szülei csak alkalmanként látogatták a gyülekezeti alkalmakat. Hallva a versenyről, maguk segítettek a gyereknek a felkészülésben, rendszeresen olvasva vele a Bibliát.
Tanítóként, szülőként hogyan tudok segítőként fellépni a gyerek életében egy bibliaismereti verseny előtt (és nemcsak!)? Hadd álljon itt ötletcsokor, amit ki-ki maga tovább gondolhat.
1. Mutass rá az igével való foglalatosság fontosságára. A szülő és a tanító életpéldája kiválóan illusztrálja, hogy milyen létfontosságú az ige a keresztyén életgyakorlatban. A gyereknek jó, ha látja, hogy szülőként naponta olvasod a Bibliát. Lássa, hogy a te életvezetésedet is a bibliai alapelvek és normák határozzák meg. Lássa, hogy igéket tanulsz meg kívülről, de főleg azt, hogy megéled is azokat!
Olvasni tanuló vagy tudó gyermeket rá lehet szoktatni, hogy saját Bibliája legyen, amit magával vihet a klubba, vasárnapi iskolába, istentiszteletre. A felkészülés során abból olvassuk a történeteket, és abban keressük meg az igeverseket.
Tanítóként a bibliai történet ne csak a tanítói segédanyagok által jelenjen meg, hanem olvass fel részleteket a Bibliából; a megtanulandó igeverset keressétek is meg a gyerekekkel együtt a saját Bibliájukban.
2. Légy kreatív a felkészülés során! Szülőként fogj össze a tanítóval, hogy egymás munkáját támogatva segítsétek a gyerekeket a felkészülésben. Ha tudod, hogy többen készülnek a versenyre, hívd meg a gyerekeket az otthonodba, rendezz tematikus délutánokat, estéket (pl. Dávid-est). Egy csapatprojekt-módszeres „munkáltatást” köss össze egy szép filmfeldolgozással a témában, majd főzhettek-süthettek bibliai korból való vacsorát.
Tedd hangulatossá és élménnyé a versenyre való felkészülést! Vesd be minden tudásod: vizuális elemek, gasztronómia, kultúrtörténeti vonatkozások segítségül hívása mind arra való, hogy a felkészülést egy kis élménypedagógiával megfűszerezve kedvet kapjon a gyerek.
3. Ha ismersz olyan gyereket, aki szívesen részt venne a versenyben, de otthonról nem kap „hátszelet”, vedd szárnyaid alá.
4. Az évek során azt láttam, hogy amennyire szól egy verseny a gyerekről, éppoly mértékben szól a támogató háttérről is (család, tanító, gyülekezet). Szüksége van a tanítói, szülői bátorításra, példamutatásra, kisebbek esetén az odaállásra (ez prioritás és mentalitás kérdése is).
5. Meg kell tisztítani, célirányossá kell tenni a gyermeki motivációt. Bár minden évben a Tudóskán (és más bibliaismereti versenyen) igyekszünk méltóképp jutalmazni a pontozás szerinti díjazottakat, ugyanakkor minden résztvevő értékes jutalomban részesül. Ám hangsúlyosan minden évben elhangzik az értékelés során, hogy MINDEN RÉSZTVEVŐ nyertes. Nyertes, mert gazdagodott Isten igéjével, a bibliai tudással, és imáink és reményeink szerint lelkileg is növekedett.
6. A legfontosabb mégis, amit tehetünk, hogy imában is végigkísérjük a ránk bízott gyermekeket a verseny előtt, alatt és után. Az igével való találkozás magával az élő Istennel való találkozás reménye és lehetősége. Imádkozzunk, hogy ez történjen meg életükben! A ma elvetett mag holnap fog kikelni. A versenyt követően is járjunk közbe, hogy az ige átformáló, újjászülő ereje minél korábban megnyilvánuljon életükben.
Valaki kétkedőn felvetheti a kérdést: szükséges-e bibliaismereti versenyt rendezni? Van-e létjogosultsága ebben a világban, ahol minden a versengés-versenyzés körül forog, és a versenyszellem határozza meg a világot, sőt az iskolai teljesítménycentrikusság és jutalmazási rendszer is ezt promoválja. Tovább gondolva: az aggódó szülőben megfogalmazódhat a kérdés: jogos-e a gyereket egy bibliaismereti versenyre való felkészüléssel (is) terhelni (holott már részt vesz matematika, nyelvi- és zenei versenyeken!).
Ugyanakkor ne tévesszük össze a versengést a versenyzéssel. A versengést a rossz motiváció határozza meg, a verseny a tudás megmérettetése. A verseny az élet minden területén ad(at)ott, szükségszerű, ezt nem tudomásul venni struccpolitika. A Biblia is beszél róla, a versenyt adottnak tekinti. Ám egy bibliaismereti verseny jóval több hagyományos párjánál.
Hadd gondolkodjunk együtt, hogy milyen hozadékokkal is szolgálhat. Először is keresztény identitásformáló szereppel bír. Továbbá elengedhetetlen az állhatatosság, a kitartás, a „megfeszítés”, az önmegtagadás (kisebb gyerek esetén szülői részről is) egy-egy felkészülés során.
Egy bibliaismereti verseny túlmutat önmagán: nem végső cél, hanem egy stáció. Sokkal fontosabb az addig megtett út és az úton szerzett tapasztalatok, élmények, „találkozások”: a bibliai szöveggel, önmagukkal, társaikkal, a szülőkkel, a tanítóival és legmeghatározóbban – magával az Istennel.
A versenyig megtett úton sok szellemi „hozadék” kerül kis batyujukba, amit önkéntelenül is kincsként magukkal visznek az előttük álló életbe.
Egy-egy bibliaismereti verseny elsődleges célja nem a versenyszellem generálása (bár a verseny létmódjából fakadóan önkéntelenül része), hanem Isten kedves, életformáló beszédével való foglalatosság, lelkigyakorlatra való nevelés, az ige szépségére való rácsodálkozás lehetőségének megteremtése, a bibliai tájékozottság fejlesztése. Rövid és hosszútávon örökkévaló értékekkel való felvértezés.
Szülők számolnak be arról, hogy az alsós gyerek- aki, annak ellenére, hogy látott otthon szülői mintát a naponkénti bibliaolvasásra és elcsendesülésre-, bár addig kevésbé forgatta a Bibliát, rácsodálkozva a bibliai történetek és maga az ige szépségére, vágy ébredt benne a Biblia olvasására. Immár belső motiváció hajtotta a Biblia felnyitására. A Bibliai történetekben, az igében pedig maga Isten van jelen. Micsoda lehetőség egy találkozásra!
Egy bibliaismereti verseny jó lehetőség a családmisszióra is. A Tudóska során olyan gyerek is részt vett, akinek a szülei csak alkalmanként látogatták a gyülekezeti alkalmakat. Hallva a versenyről, maguk segítettek a gyereknek a felkészülésben, rendszeresen olvasva vele a Bibliát.
Tanítóként, szülőként hogyan tudok segítőként fellépni a gyerek életében egy bibliaismereti verseny előtt (és nemcsak!)? Hadd álljon itt ötletcsokor, amit ki-ki maga tovább gondolhat.
1. Mutass rá az igével való foglalatosság fontosságára. A szülő és a tanító életpéldája kiválóan illusztrálja, hogy milyen létfontosságú az ige a keresztyén életgyakorlatban. A gyereknek jó, ha látja, hogy szülőként naponta olvasod a Bibliát. Lássa, hogy a te életvezetésedet is a bibliai alapelvek és normák határozzák meg. Lássa, hogy igéket tanulsz meg kívülről, de főleg azt, hogy megéled is azokat!
Olvasni tanuló vagy tudó gyermeket rá lehet szoktatni, hogy saját Bibliája legyen, amit magával vihet a klubba, vasárnapi iskolába, istentiszteletre. A felkészülés során abból olvassuk a történeteket, és abban keressük meg az igeverseket.
Tanítóként a bibliai történet ne csak a tanítói segédanyagok által jelenjen meg, hanem olvass fel részleteket a Bibliából; a megtanulandó igeverset keressétek is meg a gyerekekkel együtt a saját Bibliájukban.
2. Légy kreatív a felkészülés során! Szülőként fogj össze a tanítóval, hogy egymás munkáját támogatva segítsétek a gyerekeket a felkészülésben. Ha tudod, hogy többen készülnek a versenyre, hívd meg a gyerekeket az otthonodba, rendezz tematikus délutánokat, estéket (pl. Dávid-est). Egy csapatprojekt-módszeres „munkáltatást” köss össze egy szép filmfeldolgozással a témában, majd főzhettek-süthettek bibliai korból való vacsorát.
Tedd hangulatossá és élménnyé a versenyre való felkészülést! Vesd be minden tudásod: vizuális elemek, gasztronómia, kultúrtörténeti vonatkozások segítségül hívása mind arra való, hogy a felkészülést egy kis élménypedagógiával megfűszerezve kedvet kapjon a gyerek.
3. Ha ismersz olyan gyereket, aki szívesen részt venne a versenyben, de otthonról nem kap „hátszelet”, vedd szárnyaid alá.
4. Az évek során azt láttam, hogy amennyire szól egy verseny a gyerekről, éppoly mértékben szól a támogató háttérről is (család, tanító, gyülekezet). Szüksége van a tanítói, szülői bátorításra, példamutatásra, kisebbek esetén az odaállásra (ez prioritás és mentalitás kérdése is).
5. Meg kell tisztítani, célirányossá kell tenni a gyermeki motivációt. Bár minden évben a Tudóskán (és más bibliaismereti versenyen) igyekszünk méltóképp jutalmazni a pontozás szerinti díjazottakat, ugyanakkor minden résztvevő értékes jutalomban részesül. Ám hangsúlyosan minden évben elhangzik az értékelés során, hogy MINDEN RÉSZTVEVŐ nyertes. Nyertes, mert gazdagodott Isten igéjével, a bibliai tudással, és imáink és reményeink szerint lelkileg is növekedett.
6. A legfontosabb mégis, amit tehetünk, hogy imában is végigkísérjük a ránk bízott gyermekeket a verseny előtt, alatt és után. Az igével való találkozás magával az élő Istennel való találkozás reménye és lehetősége. Imádkozzunk, hogy ez történjen meg életükben! A ma elvetett mag holnap fog kikelni. A versenyt követően is járjunk közbe, hogy az ige átformáló, újjászülő ereje minél korábban megnyilvánuljon életükben.
