„Elment tehát, és az Úr igéje szerint járt el.”
1Királyok 17,5
Van egy különc szokásom: minden évemet elnevezem lehetőleg az év elején. Ez az év az Engedelmesség nevet kapta, mivel már a múlt év végén Isten nagyon a szívemre helyezte, hogy engedelmeskednem kell: az Ő igéjének és a férjemnek.
Volt egy dolog, amiben megakadtam az Istennek való engedelmességben; mintha az egész életem szekere egy kátyúba jutott volna, és Isten újra és újra figyelmeztetett, hogy nem fogok semerre sem jutni innen, ha nem teszem meg, amit mond. A férjemnek való engedelmesség nehézségeiről pedig többszáz oldalas könyvet tudnék írni, és úgy láttam, a kettő nagyon összefügg: amint Istennek alávetem magamat, azonnal könnyebb a férjemnek is alávetnem magamat.
Minden év elején kérek az Úrtól egy igét, és ebben az évben semmi másról nem beszélt nekem, csak az engedelmességről. Már odáig jutott a dolog, hogy minden áhítatban és minden prédikációban csak ezt hallottam. :-)Az 1Királyok 17 arról szól, hogy Isten hogyan gondoskodott Illésről. Én azonban ezen a vasárnapon csak azon agyaltam, hogy milyen engedelmes volt Illés Isten iránt: semmi „de” vagy „miért”, csak „Elment tehát…” Amikor hazaértünk, a férjem megkérdezte, hogy tetszett az Isten gondoskodásáról szóló prédikációja, mire én meghökkenten válaszoltam, hogy dehát nem az engedelmességről prédikált? Nagy kacagás következett, mire így felelt:
– „Téged tényleg nagyon foglalkoztat ez az engedelmesség-dolog.” 🙂
Foglalkoztatni foglalkoztat, de nem is ez a nehéz része, hanem az, hogy mozduljon a lábam és a kezem, és minden ellenkezésemet legyűrve megalázkodjam az Atya és a férjem előtt, és minden „ámbár”-t, „de”-t, „miért”-et, „hogyan”-t, „csak”-ot és „ellenben”-t félretegyek, és MEGCSINÁLJAM, amit meg kell csinálni. Egyszerűnek tűnik, de hogy az mennyire nehéz tud lenni!
Erről beszélt Jézus, amikor azt mondta, hogy meg kell gyűlöljük a saját lelkünket!
Egy hétre rá a férjem folytatta ezt a történetet az özvegyasszony fiának halálával. „Mindketten engedelmeskedtek: Illés is hitt, és cselekedett, az asszony is hitt neki, és megtette, amit az Úr kívánt. Mégis meghalt a fiú!” Ez nagyon szíven ütött: nem így vagyok-e én is ezzel, hogy engedelmességem után valahogy azt képzelem, elkerül majd minden rossz és csapás? „Az engedelmesség nem garantálja a próbák hiányát!” – prédikálta férjem a szószékről, és én arra gondoltam: hogyan mozduljon a láb és a kéz annak ellenére, hogy tudom: a szenvedést se így, se úgy nem kerülhetem el?
Úgy, hogy van egy fontos különbség az engedetlen szenvedése és az engedelmes szenvedése között: az Úr jelenléte és annak hiánya. Az Úr jelenléte nélkül pedig semmit sem érdemes tenni!
Kedves tanító! Legyen ez az év az engedelmességed éve! Minden vasárnapi iskolában, klubban, táborban tudj bizonyságot tenni arról, mit értettél meg az Úr igéjéből, és az ennek való engedelmességed hogyan változtatta meg az életedet! Mutasd be a gyermekeknek, miből áll a keresztyén élet: az engedelmességből és az Istennel való járásból! Mutasd be a tiniknek, miből áll az engedelmesség: saját akaratunk alávetése a másik akaratának, önmagunkkal szembeni győzelmes harc után a láb és a kéz mozdulata, hogy jót cselekedjen!
Imádkozz magadért, és imádkozz értük, hogy az engedelmes és töredelmes lelkületnek meg legyen naponta a gyümölcse! Amikor pedig megérint a gyász – találj vigaszt az Ő jelenlétében!