„Jézus pedig vette a kenyeret, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.” János 6,11
Erőforrásaink jellemvonásai erős hatással vannak a szolgálatunkra, minőségük és mennyiségük befolyásolják a munka végzését és végeredményét. Ez különösen igaz akkor, amikor hiányt szenvedünk bennük. Ha válaszolni kellene, gondolom, sokan közülünk egyetértenénk abban, hogy soha sincs elég tartalék minden erőforrásból a szolgálat végzésére; valamiből mindig kevés van, vagy nem ártana, ha több lenne belőle, esetleg teljesen hiányzik a tárházunkból. Bármennyire is elengedhetetlen a gyerekmunka (vagy bármilyen más szolgálat) érdekében egy bizonyos minőségű és mennyiségű erőforrás, ezen a héten arra hívlak benneteket, hogy cseréljünk szemüveget, váltsunk paradigmát ennek az örökzöld kihívásnak a megvizsgálására.
Az Úr Jézus és tanítványai azzal a kihívással találták szembe magukat (de csak a tanítványok meglepetésére), hogy az egész napi lelki taplálék után naplementekor gondoskodniuk kellene a tömeg fizikai eledeléről is. Bár hihetetlen, hogy egy akkora tömegben, csak egy kisfiú (vagy az édesanya) gondolt arra, hogy vigyen magával valami ennivalót, de ez sem volt véletlen, mert a csoda és tanítás eszközévé vált, amivel még ma is sűrűn foglalkozunk.
Felismerjük-e a tanítványok hozzáállásában saját magunk gondolkodását az erőforrások hiányával kapcsolatosan? Jelentéktelenül kevésnek tartották az öt kenyeret és két halat, és idejüket inkább azzal töltötték, hogy számolgatták, mekkora erőforrásra lenne szükségük, összeg, amit amúgy sem szerezhettek volna be (200 munkanapi fizetés).
Velük ellentétben, mint általában, az Úr Jézus megközelítése más volt: értékelte a keveset, hálát adott érte, majd felhasználta a tömeg gondviselésére, a tanítványok tanítására.
Paradigmaváltásként próbáljuk meg az erőforrásokkal kapcsolatos felmerülő kihívásokat Jézus szemszögéből látni és megoldani. Legyünk hálásak azért, amink van, mert ajándék az az Úrtól, és nem véletlenül birtokoljuk ezeket az erőforrásokat. Ugyanakkor próbáljuk meg terveinket és szolgálatunkat a már meglevő erőforrásainkhoz igazítani, ahelyett, hogy számolgatnánk azt, ami nincs. Végül pedig figyeljük meg, hogy az Úr Jézus azért vetette fel az eledelhiány kérdését a tanítványoknak, hogy próbára tegye őket (5-6. versek
Az erőforráshiány a mi esetünkben is lehet több, mint egy kihívás, lehet egy próba, megmérettetés. Vizsgázzunk hát jól a hálaadásban, az elégedettségben és Isten be fogja tölteni szolgálatunk minden szükségét, lehet úgy, ahogy arra nem is számítunk.