„Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy. […]elkezdte a tanítványok lábát mosni” János 13:3,5
Folytatva a múlt heti témánkat jogosan felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a gyakorlatban minként nyilvánulhat meg az alázatos szolgálat, hiszen a bibliai példa szorosan kapcsolódik az akkori kultúrához?! Íme három jellemzője Jézus alázatos szolgálatának, amely kapcsán gondolkodhatunk, hogyan gyakoroljuk mi is azt.
1) A tradiciókat és elvárásokat megcáfoló szolgálat. Az akkori kultúrában a lábmosást mindenki maga végezte el, és „segítségről” csak akkor lehetett szó, ha a házigazda megengedte magának a rabszolgatartást. Ez esetben a vendégek lábmosása volt a rabszolgák egyik leglealacsonyítóbb feladata. Életünk minden területére jellemző egy dinamika, mely diktálja szerepünket és feladatainkat. Ez a dinamika kialakulhat tudatosan, közös megegyezés alapján, de megtörténhet, hogy átvett szokások vagy bizonyos elvárások gyümölcse. A meghatározott szerepek és a hozzájuk tartozó hatáskörök hasznosak, a hiba csak akkor jelentkezik, amikor határvonalakkal közrezárjuk komfortzónánkat, mert bizonyos tradíciók vagy elvárások miatt nem ismerjük fel (vagy nem vagyunk hajlandóak észrevenni) a jótéteményre lehetőséget adó helyzeteket.
2) Egy szükséget betöltő szolgálat. A poros utakon való sarus utazás kötelezővé tette a lábmosást, amikor valaki belépett egy házba. Legalább olyan szükség volt ez akkor, mint ma a kézmosás. Az alázatos szolgálat szükséget betöltő szolgálat kell legyen, viszont azzal a hozzáállással, hogy nem tekint a szükség fajtájára, hanem csak a szükséget betöltő hiányára. Minden kapcsolatban nagy szükség van hibáink beismerésére, ezért ne legyen ez másképpen azokkal a gyerekekkel szemben sem, akiket igyszünk az Úr Jézushoz vezetni. Megalázkodni és sebezhetővé válni előttük, amikor bocsánatot kérünk tőlük, fontosabb lecke lesz nekik, mint egy tucat bibliai történet elmagyarázása (főleg ha erről a történetről tanítunk).
3) Személyválogatás nélküli szolgálat. Az Úr Jézus mind a 12 tanítványnak megmosta a lábát, még a Júdásét is, bár tudta, hogy szívében már eldőlt az árulás (2.vers). Az alázatos szolgálat a kapcsolat jelenlegi minőségétől függetlenül betölti a szükséget, és megteszi a szívességet. Ha egy nézeteltérés, véleménykülönbség miatt nem tudunk egymásnak szolgálni, ott már haragról van szó!
Az 1. vers alapján azt kell mondanunk, hogy Jézus ezt a szolgálatot azokkal végezte el, akik számára a legszeretettebbek voltak. Igyekezzünk mi is arra, hogy elsősorban a családban gyakoroljuk az alázatos szolgálatot, hogy majd a lelki munkában is alkalmasak legyünk erre.
