Zsenge tini koromban egy ifjúsági rendezvény előkészületeinél odamentem a szervezőkhöz, és azt mondtam, hogy jöttem segíteni. Nem igazán figyeltek oda rám. Aztán megismételtem, hogy édesapám (a főszervező) küldött, hogy jöjjek segíteni…erre már mind rám néztek, majd egymásra, hogy milyen munkát is adjanak…én pedig folytattam, hogy édesapám küldött, hogy jöjjek segíteni, ha kell, mosogatni vagy söprögetni a konyhás nénik mellett.
Három dolgot tanultam ebből az esetből:
1. Az emberek a szolgálat alatt nem mindig a szolgálatot értik
2. Az igazi szolgálat alázattal kezdődik és végződik.
3. Az igazi szolgálathoz felhatalmazás kell, hogy mások is igazi szolgálatnak fogadják azt.
Christian A. Schwarz A gyülekezet természetes fejlődése című könyvében leírja azt, hogy nagyon sok területen a célorientáltságot látják egyik legfontosabb tényezőnek a szolgálat gyümölcsözéséhez. Kimutatták, hogy mégsem ez a pont, amiben a gyümölcsöző közösségek különböznek a hanyatló közösségektől, hanem azok a közösségek növekedtek inkább, ahol a vezetők kapcsolatoreintáltabbak voltak. Ez abban is megnyilvánult, hogy felhatalmazó vezetést gyakoroltak.
Bármilyen gyermek- vagy tinicsoportban igaz az, hogy a személyorientált tanító hatékonyabb munkát végez, mint ahol a programra, tantervre, teljesítményre fókuszálnak csupán.
Mit jelent a felhatalmazó vezetés?
A Bibliából két ige jutott eszembe a “hatalom” szó kapcsán.
‘’Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” János 1,12
Ez a mennyei felhatalmazás identitást jelent, amit soha senki nem vehet el tőlünk.
Egy másik kedves igevers:
“Hanem azáltal, hogy a Szent Szellem rátok száll, hatalmat fogtok kapni s mind Jeruzsálemben, mind Júdeában és Szamáriában el egész a föld széléig tanúim lesztek.” ApCsel 1,8
Ez a felhatalmazás pedig a szolgálatra szól.
Munkatársainkat, a friss tanítványokat, mentoráltjainkat is így kell felhatalmaznunk elsősorban, ezzel az erővel, amit ők is a Lélektől kaphatnak. Ugyanakkor ne féljünk megosztani a nevünket, kapcsolatainkat, ajánlásunkat az érdekükben. Nem lesz kevesebb az, aki alá tud szállni azért, hogy a “felhatalmazottja” növekedjen. A felhatalmazó vezető igazából egy híd. Nagyon sokszor, nem is az ő mentoráltja lesz az, akit maga mellé vett, csupán kapcsolatba hozza a megbízása által valakivel, akitől majd tanulhat. Pál Márkot maga mellé vette, s végül inkább Barnabás mentorálta. Ez a fajta megbízás szabadságot ad a növekedésre. Néha azt is jelenti, hogy nem csak annyi lehet majd, mint a megbízója, hanem őt is túlszárnyalhatja; a szolgálatot, amit nem ő kezdett el, teljességre viheti. Ez személyes harccal jár a vezetőnek. Sokan ezért nem mernek felhatalmazni másokat. Magyarázzák ezt a megbízott kudarcától való félelemmel, hogy talán túl fiatal az illető, elbizakodik, nincs elég tapasztalata stb, de igazából nem akarják átadni azt a területet, amibe idővel, sajnos, identitásuk is gyökerezett.
Jó megvizsgálni újra és újra magunkat, hogy tanítóként az identitásom a szolgálatban gyökerezik vagy a Krisztusban van elrejtve?!
Eszembe jut Sámuel és Dávid. Sámuel abban volt csodálatos eszköz, hogy felkenje Dávidot, aki királyként győzelemre vitte Isten népét. Soha nem volt kérdés előttem, hogy melyikük volt értékesebb, csupán Isten más feladatot bízott rájuk.
Nem egy történetet hallottunk már gyermektanítókról, akik csak hűségesen végezték szolgálatukat, de a maga idejében felismerték az időt és a személyt, akit felhatalmazhattak a követésükre, s az illető nem csak annak a kis csoportnak lett a gyermektanítója majd, hanem misszionáriusként, lelkipásztorként, egy nép vezetőjeként képviselhette azokat az értékeket, amelyeket tanítójától kapott.
Merjünk kapcsolatokba fektetni imát, erőt, tudásunkat, tapasztalatunkat. Merjünk fiatalokat és bárkit felhatalmazni a szolgálatra, ha a Lélek megmutatja nekünk a megfelelő személyt. Ne feledjük: Isten azt nézi, ami a szívben van; nem mindig azt kell felhatalmazni, akit az emberek alkalmasnak látnak. Lássunk Isten szemével! Merjünk alászállni, másokat felemelni. Merjünk megbízni másokban, tanítványozni, és mégis szabadságot adni a személyes fejlődésükre, amihez még sokan mások is hozzájárulhatnak.
S merjünk hatalmat kérni a Lélektől a felhatalmazó szolgálatra!
Kívánok minden gyermek- és tinicsoportba utánpótlást, minden tanítónak legalább egy-két tanítványt a nyomdokába, ahogyan ő is a Krisztus nyomdokaiban jár!
Budai Evódia
Image by Miguel Á. Padriñán from Pixabay
