Példaképeik legfőbb kihívásunk 1.
A legelső megemlítendő dolog az, hogy a mentorlás egyik legfőbb eleme a példakép elfogadása. Nem lehetsz mentora egy tininek, ha nem válsz előtte példaképévé. Rájöttem, hogy hosszú ideig én ezt ösztönösen végeztem, de nagy előnyt jelent az, ha tudatosan végzed az egészet. Olyan, mint egy projekt: lépésről lépésre le kell bontani a kipipálandó feladatokat.
Először is személyes kapcsolatot kell kialakítanod velük – ez csak úgy megy, ha a „velükből” vele lesz – a csoportból nem mindenki akar majd veled személyes kapcsolatot, s bár néha megesik, hogy távolabbról is példaképe, ezután pedig mentora leszel valakinek (talán csak később vagy éppen sohasem tudod meg), de legtöbbször ez úgy nem működik. Sok esetben a tinik maguk keresnek meg téged alkalom után, közben vagy előtt, ők maguk kérik a külön időt, derült égből villámcsapásként közelednek hozzád (én legalább is így éltem meg, sokként, mivel szörnyen introvertált személyként szűk világomban megzavartak 🙂 ), embere válogatja, hogy milyen okból. De amikor csak teheted, neked kell megkeresned az alkalmat és a tinit magát, neked kell megdolgoznod az időért és lehetőségért, a bizalomért, talán éppen azért is küszködnöd kell, hogy ha világképe és a tiszteletét kivívó dolog nem egyezik meg a tiéddel, akkor fokozatosan segíts neki abban, hogy megváltozzon a világképe és az, amit és akit tisztel, meg az is, ami miatt – vagyis teljes értékrendszere átformálódjon. Nem neked kell az ő értékrendszeréhez igazodnod, hanem mindkettőtöknek a Bibliához! (Ezt fontos szem előtt tartanod, főleg, ha te magad is fiatal vagy!) Ehhez pedig feltétlenül szükséges az, hogy ismerd nemcsak a Biblia példaképeit, de a tinik példaképeit is. Nem kell elcsüggedned, ha idősebb vagy – sokszor a fiatalabb tanítóknak is kihívást jelent megismerni a tinik világát. Csak azért, mert a kanyaron túl volt a te tinikorod is, az még nem azt jelenti, hogy tudod, a mostani tinik kiért rajonganak és kiket tisztelnek – ha a te tinikorodban Angelina Jolie volt a sztár, az nekik már jelenthet banyakorú letűnt korszakot, vagy ha tegnap még egy Justin Bieber menő volt, ma már lehetséges, hogy mindenkinek divatos lepocskondiázni őt. Ugyanakkor más az a tisztelet, amivel virtuális, médiabeli példaképeket tisztelnek, és más az, amivel hús-vér, testközeli embereket. Sokszor meg tudnak lepni azzal, ahogyan rajongásig odavannak egy öreg néniért vagy egy-egy tanárukért, és azzal is, amilyen intenzív gyűlölettel tudnak utálni valakit, akit csak az internetről ismernek. Másrészt pedig nemcsak minden csoport, de minden tini maga is más – teljesen egyedi, utánozhatatlan remekmű, saját belső birodalommal. Meg kell ismerned a csoportot: egy kisvárosi iskola diákjai más műsorokat, valóság show-kat néznek, és más zenét hallgathatnak, mint egy eldugott falu cigánynegyedének utca-tinijei, vagy a nagyváros blokk-negyedeiben megszervezett klubok tinijei. Minden csoportnak megvan a szubkultúrája, megvan a maga vezére és hőse, és divatdiktátora, megvan a szenvedő alanya és lúzere. Ugyanakkor minden csoporton belül megvannak a különcök, vagy a titokban mások – befelé élők, elbújók, titokzatoskodók, akiknek a megismerése igazi kihívást jelent. A csoport megismerése után jön csak az igazi munka: megismerni őket személyenként külön-külön, s utat keresni a szívükig.
Miközben ki akarod tapogatni hierarchikus rendszerüket, stílus-irányultságukat, közös témáikat, érdeklődési körüket, azonnal rájössz, hogy legértékesebb foglalkozásotokká a „duma” és „lézengés” válik, barátod lesz az olyan „semmi se” idő, amikor „csak úgy” vagytok. Ha suliban tanítasz, erre legjobb dolog a szünet, amikor elkeveredsz köztük, csak úgy ott vagy a közelben, s úgy teszel, mintha se látnál, se hallanál – levegőként „csak úgy” sétálgatsz. (Tőrdöfésként hathat az egódra, hogy ez milyen könnyen megtörténhet, ha nem avatkozol közbe és elmerülten ülsz vagy állsz). Órán szinte lehetetlen ezt megvalósítanod, hacsak nem vagy hajlandó feláldozni értékes tanítási idődből, vagy hacsak nem vagy hajlandó óriási erőfeszítést megtenni annak érdekében, hogy különleges „kém-technikával” a töltelék-időben kutakodd ki kis világukat. Osztálykirándulások, tanulmányi körutak, iskola utáni, délutáni extra-foglalkozások, közös kiruccanások, táborok már jócskán több lehetőséget tartogatnak. Ha vasárnapi iskolában tanítasz, akkor azt ajánlom, legyenek tematikusan felépített beszélgetős alkalmak is, legyen sok kérdéses alkalom, legyen olyan, hogy az egész alkalom beszéltetős játékokból áll, meg ehhez hasonlókból. De a legjobb, ha elkezdesz találkozni a tinikkel vasárnapon kívül is – ez extra erőfeszítést igényel, de legfőként a te részedről: a tesztes, félévis dolgozatok időszakát leszámítva legtöbbször a tinik nemcsak hétvégén hajlandóak aktivitásokra, s ha gyülis tinikről van szó, akkor ez nem jelenthet problémát a szülők engedélyezésében sem. Városi környezetben meg kell oldanod az utazás problémáját, és jókora szervezést igényel az aktivitások és helyszínek, időpontok összeegyeztetése, de megéri: nem elég az a heti egy alkalom ahhoz, hogy igazán megismerd őket és értelmes, jelentőségteljes kapcsolatot alakíts ki velük. Ha klubot tanítasz, először is felejtsd el azt, hogy havi vagy kétheti alkalmatok legyen – nem jutsz ennyivel egyről kettőre! A klubon a „töltelék idő” lesz a barátod, vagy a lazább játékidő, ami nem igényel különösebb koncentrálást, ezen kívül pedig óriási szabadságod van abban, hogy két órára hosszabbítsd az iskolában és vasárnapiban szokásos egy órás tanítást – a tanítást darabold fel tíz perces csonkokra, amik közé ékelj játékokat, beszélgetéseket, csoportokra osztott foglalkozásokat, versenyeket. Nem viselik jól a húsz perces prédikációkat, ami talán jól működött a kisiskolásoknál, a tinik „bealszanak” tőlük – de mégis szeretnéd, hogy leckét és tanítást is kapjanak, ezért kell, hogy adagold piciben. A második órát pedig teljesen szenteld „mindenféle” időre. A tölteléknek tűnő időről meglátod, hogy egyáltalán nem az, hanem maga a „lényeg”: ha önismereti és egymást megismerő játékokat zúdítasz rájuk, pár hónapon belül többet tudsz meg róluk, mint amennyit egy átlagos tanár egy egész iskolai év alatt, talán még annál is többet, amennyit saját szüleik tudnak róluk. Ám ne feledd: amennyire fontos az, hogy te megismerd őket, éppen annyira fontos az is, hogy ők megismerjenek téged, hiszen arról van szó, hogy példaképükké akarsz válni. Talán még nem egyezik értékrendetek, de már csak az a dolog, hogy nyitott, elérhető, sebezhető vagy, ki fogja vívni tiszteletüket, meg fogja ragadni kíváncsiságukat (ami borzasztóan fontos a tiniknél), és (mivel nem sok választásuk van – valljuk be, a legtöbb felnőtt körülöttük nem nyitott és nem elérhető), meg fogják ragadni az alkalmat arra, hogy jelentőségteljes kapcsolatot alakítsanak ki veled: mert igazság szerint kétségbeesetten vágynak erre! Ne legyenek illúzióid: hacsak alakalmuk lesz rá: bántani fognak, ha eshetőségük adódik: ki fognak gúnyolni, ha tehetik: el fognak utasítani. Mindezt egy időben azzal, hogy tisztelnek és szeretnek, dicsérnek és követnek, elfogadnak és rajonganak érted. Tudnak egyszerre szeretni és gyűlölni, bántani és felkarolni, sajnálni és tanácsot kérni – tele lesznek ellentmondásokkal és meglepetésekkel. Valódi érzelmi hullámvasút vár rád!
(Következik: Tinédzserek mentora 3. – Példaképeik legfőbb kihívásunk 2. )
