Ki ne látott volna már közülünk olyan embert, aki egy olyan dolgot teljesített, ami nem tartozik a mindennapi rutinjai közé, mint például felérni egy hegy csúcsára?! Olyankor úgy érzi magát az ember, mint egy hódító.
Jó pár évvel ezelőtt, amikor a tinik közé kerültem, azt hittem, hogy én elég okos és ügyes vagyok ahhoz, hogy tanítsam őket. De lassan-lassan rájöttem arra, hogy nem a tanítás a legnagyobb kihívás, hanem szót érteni velük. Ennek egy magasabb szintje a haver/barát lenni velük, és a legmagasabb csúcs, amit én tini-bástyának nevezek, az a bizalmas kapcsolat.
Gondolom, hogy aki tinik között foglalatoskodik, arra is rájött, hogy egy vasárnap reggeli bibliaóra sokszor még arra is kevés, hogy minden tinivel szót értsünk. Mit tegyünk?
Nem fogok receptet írni, de elmondom, hogy voltak már tini-bástya meghódító élményeim, ami nem az én okosságom és ügyességem eredménye, hanem a Mindenható Atyánk különös ajándéka.
Tanító társaimmal szeretjük az extra programokat a tinikkel. Elhatároztuk, hogy egy-egy sorozat után tartunk egy ilyen extra programot. Volt kirándulásunk egy tóparton, ahol grilleztünk. Volt kerti-parti az egyik tanítónál, pizzázás a másik tanítónál. Bicikliztünk együtt, bowlingoztunk, filmeztünk, játékestet is tartottunk. És minden ifibe készülő csoporttal tartottunk egy búcsú alkalmat, ahol elmondhatták ők is a jó és a kevésbé jó élményeiket egymással és velünk. Bevallom, hogy tükröt tartottak elém egy ilyen alkalommal, de tanulságos és nagyon őszinte beszélgetés alakult ki.
Ezeken a különleges alkalmakon alakultak ki a mélyebb és szorosabb kapcsolatok. Ahogy ezeket a sorokat írom, hálával telik meg újra a szívem értük, és jó emlékeztető, hogy imádkozzam azokért, akiknek szükségük van a személyes kapcsolatra a Megváltóval.
Mivel tábori időszak kezdődik, megemlíteném, hogy senki ne mulasszon el egyetlen alkalmat sem. Lásson minden kedves tanító minden tiniben egy meghódításra váró tini-bástyát.
Jó kalandokat! És áldott örömteli pillanatokat!
