“… mert ez nem illik, hanem inkább a hálaadás.” Efézus 5,4
Az efézusi gyülekezetnek címzett levél végén Pál figyelmezteti és bátorítja a híveket, hogy mint Isten szeretett gyermekei, Atyjuknak követői legyenek, és hogy szeretetben éljenek egymással, mert Krisztus is nagyon szerette őket. Majd egy felsorolás következik, olyan cselekedetekkel, amelyek egyáltalán nem illenek Isten megváltott gyermekeihez, hiszen az ilyen személyeknek nincs örökségük a Krisztus és Isten országában. De, ahogy azt már Páltól megszokhatták, ő a felhívása mellé nem csak érveket és magyarázatokat adott, hanem ezúttal is gyakorlati tanácsot. A bűnös kívánságok helyett inkább a hálaadásra tegyék a hangsúlyt.
A kegyes élet sokkal több annál, mint hogy bizonyos dolgokat nem engedünk meg magunknak, mert ezzel csak egy hiány keletkezik, amit valami, előbb vagy utóbb, úgyis megtölt. A kegyes élet nem arról szól, hogy nem cselekszem a rosszat, hanem hogy a jót választom, és teszem. Ezért ajánlotta Pál is, hogy inkább a hálaadásra összpontosítsanak – amely nagyon is illik Isten gyermekeihez –, így távol tartva maguktól a bűnös vágyakat és cselekedeteket.
De miért a hálaadás? Mert aki hálás Isten szeretetéért és Krisztus megváltó munkájáért, az nem fogja elfelejteni soha, honnan lett kiragadva, hova lett felemelve, és milyen cél felé tart, így utálatosnak fogja tartani azt, amit Isten is utál. A hálaadás hónapjában adjunk hálát elsősorban megváltásunkért, és kísérjük figyelemmel, ahogy ez a lelki gyakorlat kigyomlálja belőlünk a bűn iránti vágyakat!