„Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. Nem hagylak magadra téged, és nem hagylak el. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR mindenütt, amerre csak jársz.” – Józsué 1:5, 9
Hogyan lehetséges parancsszóra erősnek és bátornak lenni? Nem csak így érezni magunkat, hanem valósággal ilyennek lenni, amit cselekedeteink alá is támasztanak.
Amikor Józsué Mózes helyébe lépett Izráel elé, Isten négy ízben intéz felszólítást, parancsot hozzá azzal kapcsolatosan, hogy milyen hozzáállást vár el tőle mint a nép vezetőjétől, vagyis hogy legyen erős, és legyen bátor. Ugyanezekben az igékben Isten négy ízben biztosítja Józsuét az Ő jelenlétéről életében is. Isten, elvárásait Józsué magatartásával szemben, saját jelenlétének a biztonságához köti. Mivel tehát Isten vele volt, és soha nem hagyta magára, ezért lehetett Józsué erős és bátor.
Isten irántunk való elvárása néha lehetetlennek tűnik, különösen akkor, amikor nem is egy feladat elvégzését, hanem egy magatartást (bátor, erős), gondolkodásmódot (reménység, hálaadás) vagy gyakorlati eljárást (hűség, kitartás) parancsol meg. Bármit is parancsolna nekünk e naptári és szolgálati év elején, soha ne felejtsük el, hogy parancsa szorosan kapcsolódik állandó jelenlétének az ígéretéhez. Mivel tehát Isten mindig velünk van, ezért képesek leszünk teljesíteni elvárásait, mert Ő tesz majd minket alkalmassá.