„Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal.” – 1 Korinthus 9,18
Pál igényt tarthatott volna bizonyos jogokra munkássága ideje alatt: bálványáldozati hús elfogyasztása *, magával vinnie feleséget, mint a többi apostol, illetve elvárnia azt a korinthusiaktól, hogy amíg ő az üdvösségükért munkálkodik, addig legalább a megélhetőség gondjaitól szabad legyen. De úgy tűnik, hogy önként lemondott jogairól, mert azok botránkozást okoztak volna a „Krisztusban kiskorú” korinthusiaknak. Viszont itt többről van szó, mint önfeláldozásról. Az apostol jutalmának, fizetségének tartotta azt a kiváltságot, hogy az evangéliumot ingyenessé tette azáltal, hogy nem evett bálványáldozati húst, és kétkezű munkával eltartotta magát az ige hirdetése mellett. Pál az evangéliumért vállalt önfeláldozást tartotta jutalomnak, nem az önfeláldozásért járó későbbi jutalmazásra számított.
Üdvösségünk szabadsággal és bizonyos jogokkal jár. De mindezek soha nem lehetnek akadályai annak a evangéliumnak, amely bennünket is egykor megmentett. Sőt, jutalom az, amikor lemondhatunk az evangéliumért.
