„Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja.” – Filippi 1,12
Pál apostol arra vágyott, hogy eljusson Rómába, mert tudta milyen potenciál van abban, ha az evangélium a birodalom szívéből terjed tovább. Ez a vágya teljesült, de nem éppen úgy, ahogy azt ő elképzelte. A Filippi levél megírásának időpontjára Pál házi őrizetben volt, éjjel-nappal katonákhoz bilincselve. Helyzete természetesen aggasztotta azt a gyülekezetet, akik a legtöbbet törődtek vele. Levelében viszont megnyugtatja őket, hogy a látszólag szorult helyzet valójában az evangélium terjedését szolgálja; nem Pál van a katonákhoz bilincselve, hanem katonák vannak őhozzá kötve, és éjjel-nappal ki vannak téve az evangéliumnak! A császári testőrség a legbefolyásosabb csoport volt a birodalomban, és Isten őket választotta az evangélium tovább terjedésére. Ezek a katonák nem csak otthonaikba vitték el a jó hírt, hanem a császár udvarába is (4,21).
Bátorítást merítve Pál magatartásából, kezdjük el meglátni Isten szándékát kényelmetlen körülményeinkben, hiszen, ha az evangéliumot semmi nem képes bilincsekbe verni, akkor hinnünk kell, hogy minden helyzet az evangélium terjedését szolgálhatja.