“Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni!” – Máté 17,4
A megdicsőülés hegyén Péternek olyan élménye volt, hogy számára az egész világ megszűnt létezni. Nem kívánt egyebet, minthogy az a csodálatos közösség soha ne érjen végett. Úgy érezte, hogy, ha ott maradhatnának mindnyájan, akkor minden tökéletes lenne és maradna. A Mester viszont jobban tudta, mire volt tanítványainak szüksége. Szükségük volt erre a mennyei megtapasztalásra, de szükségük volt arra is, hogy azonnal lemenjenek a hegyről, és szolgáljanak a sokaság között (17,14).
Jó nekünk közösségben lennünk Istennel. Szükséges ezt rendszeresen keresnünk egyénileg és a gyülekezetben is. Ugyanakkor jó nekünk helyt állnunk a sokaságban is, mert amit az Istennel való élményünkből nyerünk, nem szabad azt megtartanunk csak magunknak. Töltődjünk fel Istennél, hogy megüresíthessük magunkat a világban. Viseljünk gondot saját lelkünkről, hogy mások lelkének javára lehessünk. Ne siessünk le a hegyről a sokasághoz, de a sokaságból se a hegyre. Igyekezzünk az egészséges egyensúly megtartására!