Kedves Olvasóm!
Első szavaimmal arra kérlek, ne tekintsd tiszteletlenségnek, hogy tegezlek. Amint alább kiderül, írásom témájához jobban illik ez a beszédmód.
Második bekezdésemben arra kérlek, engedd meg, hogy bejegyzésem személyes élményemmel indítsam, hiszen így sokkal kerekebb lesz ötletem történeti kerete.
A gyerekekkel a húsvéti szolgálatra készültünk. A rövid jelenetet a János evangéliuma 20. részére alapozva osztottam ki köztük. Az első összepróbálás után Isten Lelke azt tanácsolta, jó lenne „soron kívül”[1] is találkozni, gyakorolni. Számomra csodálatos módon létre is jött a hétközi találkozó, zsíros kenyérrel, teával, süteménnyel kiegészítve. Amíg mi próbát tartottunk, az édesanyák és a segítők elkészítették a díszletet, megkenték a kenyereket, felszeletelték a zöldséget. Áldott együttlét volt! Szóvá is tette az egyik édesanya: jó lenne még „kifogásokat” találni ilyen rendhagyó találkozásokra. Az Úr akkor villantotta fel az ötletet: ünnepeljük együtt az anyák napját rendhagyó alkalommal (is). Azóta újra meg újra ennek részletein gondolkodom.
Gyülekezetünkből nemrég munkahely miatt el kellett költöznie egy családnak. Nagyon hiányoztak a gyerekeik a húsvéti szolgálatkor, a szülők pedig a gyülekezetből. Ezt a hiányt, az ő értéküket kívántam velük szavakon túl éreztetni. Isten rámutatott, itt a lehetőség: hívd csak meg ebből a családból az édesanyát, akinek a kézimunkálás, barkácsolás, kreativitás talentumát adtam, hogy ő vezesse az anyák napi alkalmat!
Íme, jelenleg arra készülünk, hogy valósággá váljon ez az ünneplés. Tudom, hogy a nagyegészet és az apró részleteket egyaránt maga az Úr ajándékozza, a szervezők, segítők csak eszközök.
A lehetőséget és a szervezés részleteit nyilván a hasznosság okán osztom meg.
Először is keressünk egy olyan személyt, aki némileg gyakorlott a barkácsoló alkalmak levezetésében. Nem muszáj belterjesnek lennünk, hívhatunk olyasvalakit is, aki nem tagja a gyülekezetnek (misszió!). Ő az, aki felsorolja, mely időpontok lennének számára megfelelőek, illetve azt is, milyen ötletei lennének. Ezeket figyelembe véve következhet az érintettekkel való egyeztetés: hely, időpont, kellékek ügyében. Amennyiben van emberi és anyagi erőforrás (illetve igény, lelkesedés), nyitottá tehetjük az eseményt, meghívhatunk olyan személyeket is, akik nem tagjai a gyülekezetünknek.[2]
A szervezés folyamán fontos, hogy mindenért végig imádkozzunk, mert felbukkanhatnak váratlan fordulatok.
Az alkalom lebonyolításakor vegyük figyelembe:
– a rendelkezésünkre álló időt,
– anyagi forrásokat (egészen kevés pénzből is megoldható) – emberi képességeket (ne legyen túl bonyolult, nehezen kivitelezhető a készítendő tárgy, lehessen többféle nehézségi fokú barkácsötletből válogatni)
– ne akarjon egy személy mindent elvégezni: az evangéliumért történő közös erőfeszítés mély áldást hordoz. Elég csak arra gondolnunk, milyen más, ha aktív részesei lehetünk valaminek, nem pusztán „beülünk a nézőtérbe.”[3]
Az anyák napi barkácsműhely középpontjában a Teremtőnek kell lennie. Az alkalom forgatókönyvét ennek tudatában kell kigondolniuk a szervezőknek. Kérjünk hát fel egy arra alkalmas személyt, hogy az Igéből szóljon a jelenlevőkhöz, teremtsük meg az imádkozás és az énekes dicsőítés, a közös igetanulás lehetőségét illetve maga az elkészítendő tárgy is Isten üzenetére emlékeztessen.[4]
A közös igetanulásra következzen pár (ihletet adó) ötlet:
– áldó, bátorító Igés kártyákat kiosztani vagy kihúzatni: anya és gyereke együtt tanulja meg az Igét (amit például a vasárnapi istentiszteleten együtt elmondhatnak. Csodálatos élmény a gyermekeddel együtt megvallani, dicsérni az Urat!)
– ugyanazt az Igét közösen megtanulni (akár olyan módon is, ahogyan a vasárnapi iskolában az aranymondást szokás)
– felolvasni pár Igét, és mindenki azt tanulja meg, amely által az Úr szólott hozzá.
Barkácsötletek:[5]
Hálabödön
Szükséges hozzá:
– 1 befőttesüveg
– színes szalagok, zsinórok, csipkék
– olló, ragasztó
– színes kártyák/lapok
– bármi, amivel egy befőttesüveget díszíteni lehet (gomb, filc, csipke, fonal, matrica stb.)
Az üveget mindenki kedvére kidíszíti. Ráírhatják, hogy „Hála!” vagy „SDG” vagy „Köszönöm, Uram!”. Ebbe az üvegbe tesznek majd otthon kis cetliket, amelyekre feljegyzik, miért hálásak.
Közös rajz/festmény/színező
Szükséges hozzá:
– lapok (fehér, színes vagy színező)
– színes ceruzák/ filctollak/ vízfesték
– kartonlapok (háttérnek) – olló, ragasztó
Egy lapot kettéhajtunk, egyik felére rajzol a gyerek, másikra az anya. Mikor kész, akkor ráragasztjuk egy nagyobb méretű színes kartonlapra.
Egy lapot kettéhajtunk, egyik felére rajzolják a gyerek tenyerének körvonalát, másikra az anyáét. Ezt kedvükre színezik, díszítik. Végül kartonlapra ragasztják.
Rorschach-technikával készít anya-gyerek képet: kettéhajtunk egy lapot. A lap egyik felére vízfestékkel dekorálunk, majd rányomjuk a lap tiszta felét.
Színezőt anya-gyereke együtt színez.(Kép forrása: http://tangobyleeliana.com/ )
Képeslap kézzel-szívvel
Szükséges hozzá:
– színes lapok
– piros lapok
– ragasztó, ollóKettéhajtott színes lapra rárajzoljuk mind a gyerek, mind az anya mindkét kezét, majd kivágjuk. Egy arany vagy sárga színű lapot kettéhajtunk, annak egyik oldalára, középre kisebb piros téglalapot (vagy szív formára kivágott) ragasztunk, majd e fölé ragasztjuk a kezeket úgy, hogy az anyáé legyen alul, rajta pedig a gyereké illetve úgy, hogy a hüvelykujjak érintkezzenek, és szívet formáljanak. Írhatjuk rá, hogy: „Jézus szeret téged!”
Heti tervező/naptár
Szükséges hozzá:
– színes lap
– vonalzó
– színes filctollak
Készítsünk egy olyan heti tervezőt, naptárat, amely bibliai bátorításokat tartalmaz. Ha heti tervező, akkor a hét minden napjára egy-egy ígéret, ha naptár, minden hónapra. Ez az ötlet széles teret enged a kivitelezés módjának.Kép forrása: https://www.godspel.hu/orarend-istenben-bizom
Biblikus alapú áldások édesanyáknak
+ 1 ötlet: Fotósarok
Amennyiben van rá lehetőség, berendezhetünk egy fotósarkot. Arra alkalmas személyt kérjünk meg, hogy készítsen fényképeket. Általában működik az a gyakorlat, miszerint a fényképeket párhuzamosan készítik a barkácsoló tevékenységgel. Így elkerülhető a várakozás okozta káosz, unalom.A vasárnapi istentiszteleti alkalomra bármelyik részét „bevihetjük” ennek az alkalomnak: az anyák-gyerekek elmondhatják együtt az aranymondást, bemutathatják a közösen készített munkákat, énekelhetnek együtt, mondhatnak bibliai áldást, ígéretet, biztatást, készíthetnek egy digitális bemutatót a képekből, és azt együtt bemutathatják.
[1]A fentebb említett húsvéti szolgálat kapcsán az édesanyák és a segítők mennyivel másképp tekinthettek a díszletre abban a tudatban, hogy ők is tettek valamit ezért a szolgálatért.
[2]A teljes alkalmat szervezhetjük egy bizonyos bibliai női alak köré: a tanítás, az aranymondás, az éneklés és a barkácsolás kapcsolódhat a kiválasztott személyhez. (Példák: Ézsaiás 66, 13, 1 Mózes 21,17, Máté 15, 2728, illetve Hágár, Anna, Mária, kananeus asszony, Eunika)
[3]Azaz nemcsak a vasárnapi iskola időpontjában.
[4]A tapasztalat azt mutatja, hogy leginkább a személyes meghívás a járható út. Meghívhatják az édesanyák barátnőjüket gyerekestől, óvódás-/osztálytársat illetve édesanyját. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg azokról sem, akiknek (még) nincs gyermeke, illetve a nagymamákról (akár ott az unokája a gyülekezetben, akár nincs). Számukra értékessé tehetjük az alkalmat, ha – személyes hozzáállásukat figyelembe véve – teljesíthető feladatokkal bízzuk meg őket. Így például ha tudjuk, hogy valaki szeret sütni, megkérdezhetjük, lenne-e kedve süteményt készíteni, vagy ha tudjuk, hogy szeret gyerekekre felügyelni, megkérhetjük, hogy az egészen pici babákra figyeljen, míg az anyuka a nagyobb gyerekkel elkészíti a közös alkotást, vagy ha tudjuk, hogy szeret „berendezni”, megkérhetjük, hogy segítsen a helyiséget az alkalomhoz illően elrendezni.
[5]Az elkészített tárgyak tükrözzék mind az anya-gyermek, mind az Isten-anya-gyermek szeretetkapcsolatát.