Ha a gyermeknek fáj valami, ha öröme van, ha lefekszik, ha enni készül, út előtt és megérkezve… az édesanya az, aki a gyermekének kezét imára kulcsolhatja. Aztán már csak külön-külön, de ez a különleges kapocs megmarad: vizsgák előtt és munkahelykeresés közben, társtaláló időszakban ott van az „összekulcsolt keze” édesanyának és gyermekének. Így az az édesanya soha nem engedi el a kezét a gyermekének, aki az Isten kezébe helyezte azt az övével együtt már a születés pillanatától kezdve. Milyen szép! Hogyan kulcsolhatom a kezét imára? Hogyan segíthetek gyermekemnek a hit útján, hogy megtalálja az élő Istennel való kapcsolatot, amely személyessé válhat számára?
https://vibrantfaith.org/ )
James Fowler teológus megfogalmazta a hitfejlődés stádiumait. Ennek vonalán szeretnék néhány személyes gondolatot, tapasztalatot megosztani. Most sem úgy írom, mint aki tökéletesen helytálltam mindenben, inkább csak a fiamnak adok igazat, aki egyszer azt mondta, amikor valaki édesanyaként elismerő szavakat intézett hozzám a jelenlétében: „Hát, igen, törekszik édesanyám!” – s átölelte a vállamat. Nekem ez már bátorítás. Legyen minden édesanyának az!
A nulladik fázis a csecsemőkor, amikor a bizalom megalapozásának ideje van. Ilyenkor hívő édesanyaként az imádságos lelkület a csecsemő táplálásakor, altatásakor a leghatékonyabb mód a bizalmi légkör megalapozásához. Máris tovább mutat az édesanya önmagán, az élő Istenre, aki az abszolút bizalom és hit forrása. „Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.” 5Móz 4,9
Óvodáskorban az intuitív-projektív hit a jellemző, amikor a bőséges fantázia időszakát éli meg a kisgyerek. „Vigyázzatok! Egyet se nézzetek le ezek közül a kicsinyek közül! Mert azt mondom nektek: az ő angyalaik folyamatosan látják Atyám arcát a mennyben!” Mt 18,10
Óriási szerepe van a bibliai történetek mesélésének, ez a keresztyén gyermekénekekkel való élés lehetősége is, amely a hitmagok elhintését jelenti. Nincs kétkedés, csak Hit. Erre mondta Jézus: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába” Mt 18,3. Éljünk a bőséges választékkal, amit a gyermek-áhítatoskönyvek, bibliahű gyermekbibliák és énekek felhozatala biztosít számunkra szinte minden keresztyén könyvesboltban. Olvassunk fel nekik, énekeljünk a gyermekeinkkel, vagy hallgassunk autóban, otthon keresztyén gyermekdalokat is!
Kisiskoláskorban helyet kap egyre inkább a „mitikus, szó szerinti hit”, ami 7 éves kortól általában serdülőkorig húzódik. Itt már a részletek nagyon fontossá válnak, szimbolikus gondolkodás még nem annyira jellemző, kivétel a koraérett gyerekeknél; így a Biblia is, és minden hittel kapcsolatos dolog szó szerint értelmezett. Ez az az életszakasz, amikor a gyermek elsődlegesen a családban hallott és tanult igei igazságokat, bibliaismeretet elsajátíthatja. Ekkor van a helye a családi áhítatok megalapozásának, ahol a gyermek kérdéseket tehet fel. Többször jön ilyenkor az a válasz, hogy az én férjem nem keresztyén vagy nem a család papja, hogyan legyen családi áhítat? Ragadjuk meg a spontán helyzeteket az áhítat pillanataira. Ha megszólal egy autósziréna (legtöbb gyermeket nem hagyja közömbösen), kulcsoljuk imára a kezét, és imádkozzunk a szenvedőkért. Ha tanulási nehézségei vannak, iskolai konfliktusai, azonnal közös imával zárhatjuk a megbeszélést, a gyermek meghallgatását. Este lefekvéskor, bármilyen szorongás, félelem megoldására vegyük elő Isten igéjét, csempésszünk iskolástáskájába egy-egy bátorítást, írjunk egy-egy igeverset sms-ben. Az édesanya ezen kívül olvasmányokat is adhat a gyermeknek. Ekkor kezdődhet az ideje a bibliaversek memorizálásának. Bátorítsuk a vasárnapi iskola, gyermekklubok, gyermekkórus rendszeres látogatására. Vegyünk részt bibliaismereti kihívásokban. Nagyon értékeljük, ha van ezekből bármelyik lehetőség is a gyülekezetünkben. Soha ne illessük kritikával a gyermek előtt a gyülekezeti programokat, inkább lássuk meg azt, ami gazdagít, így akár a kevésből is sokat kaphat gyermekünk. Ellenkezőleg a gazdag és színvonalas tanítás is unalmas lesz, illetve szegény bibliaismeretet eredményez, mert nem teszi kíváncsivá a gyermeket a Biblia és a hit iránt.
„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” 5Móz 6,7
S nem utolsó sorban a szülő példamutatása kulcs ebben az időszakban is.
A kamaszkorban már a szintetikus hit van jelen, ami serdülőkortól a fiatal felnőttkorig terjed. Jellemző a kritika, a kétkedő megvizsgálása a hallottaknak, a szülő tesztelése. Ugyanakkor a tini vágya a megfelelés is valamilyen szinten. Nagyon nagy kihívás a szülőnek, hogy az előbbit értékelje, bátorítsa a dolgok megvizsgálására, tanítsa meg a gyermekét akár hitvitázni is, érvelni. Így természetes fejlődés tapasztalható a bibliai igazságok elsajátításában. Ugyanakkor a megfelelési vággyal ne éljen vissza. Ne késztesse olyan lépésekre a hit útján, ami nem saját vágyából születik, mint például a szolgálat, bemerítés. Legyen ez az ő vágya, amit a Lélek annyira fokoz, hogy alig várja, hogy tehesse. Ilyenkor a hit még nem áll szilárd alapokon, ezért nagyon fontos, hogy a szülőnél jó példát lásson, és inkább a gyakorlat fog hiterősítő hatással lenni, mint az elmélet és a szép szavak. Ha a szülő örömmel jár gyülekezetbe, a kamasznak ez természetes gyermekkorától, hogy ez egy jó dolog, ami, ha néha teher vagy fárasztó is, megtesszük, mert a lélek karbantartására van. Ha a szülő alig várja, hogy szolgálhasson, s ajándékai szerint igyekszik ezt imádkozó háttérrel, alázattal tenni, akár nyilvános- vagy háttérszolgálat legyen az, a tinédzser rájön, hogy a szolgálat kiváltság, a szolgálat igazából engedelmesség, és nem szerepkör vagy pozíció kérdése.
Legnagyobb áldással bír, ha szülő és gyermek együtt szolgálhatnak. Ha az édesanya, szülő vendégfogadással szolgál, vagy gyermektanító, baba-mama kör vezetője, esetleg zenei vagy más ajándékaival végez szolgálatot, vonja be a gyermekeit a szolgálatba mint segítséget. Hangsúlyozza, hogy a sütemény felszolgálása vagy a mosogatás, takarítás a vendégek, a résztvevők után szolgálat az Úrnak. Sámuel jut eszembe, aki Éli papnak volt a segítsége (1Sám 2,18). Lehet, csak lapokat, ceruzákat oszt ki a gyerekeknek a foglalkozáson, vagy a hangszert, kottát segít vinni, tartani, de ezek legyenek tudatosítva magunkban s a gyermekben, hogy az Úrnak végzett szolgálat, segítség legyen! Imádkozzunk a szolgálat előtt együtt velük, adjunk hálát együtt velük. Néha bevonhatjuk az imaszolgálatba, amikor a többi munkatársainkkal is imádkozunk. A szolgálat legyen kiváltság, hitélmény először a szülőnek, de együtt a családdal is.
A Lélek pedig végzi a gyermekünk szívében a munkát.
Aztán ahogyan egyre belsővé válik bennük a hit és meggyőződés, kialakul a felnőttre jellemző individuális, kipróbált, megszilárdult hit. Ezután már csak imádkozhatunk értük, s akkor segíthetünk még a hitbeli kérdésekben is, ha kérik. De bátran mondhatjuk neki az ige szavait Dáviddal együtt:
„Te pedig, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az ÚR minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot. Ha keresed, megtalálhatod.”1Krón 28,9
Vagy Pál apostollal együtt:
„De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.” 2Tim 3,14-15
Illetve szívből kívánom minden édesanyának és nagymamának, hogy majd meghallja, amint gyermekének, unokájának ezt idézik:
„Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.” 2Tim 1,5
Kulcsoljuk hát imára kezü(n)ket!