„Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.” – Márk 4,26-27
Az evangélium ereje számunkra nem csak felfoghatatlanul, hanem titkosan, előlünk elrejtve működik a befogadó szívben. Isten hasznosabbnak tartja, ha erről a folyamatról az igemagot vető lelkimunkás keveset tud, hogy inkább a felszín fölötti munkára összpontosítson. Elvégre a misszióparancsban erre vagyunk elhívva, és nem az evangélium hatásának, a mag sarjadásának a megfigyelésére. Feladatunk, hogy hűségesen szórjuk az igemagvakat és, hogy higgyük, hogy ahol jó földbe hull, ott a Lélek bizonyosan munkálkodik.
Ebben a példázatban azonban vagy egy csodálatos ígéret is. Bár az igemag a szívbe láthatatlanul fejti ki átformáló erejét, ám, amikor eljön az aratás ideje, a Lélek munkájának eredménye, az újjászületés mindannyiunk előtt nyilvánvalóvá lesz. Ez már nem titkos, hogy nyilvános ünnep lesz itt a földön és fent a mennyben is!