„Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezuán, menj be urad ünnepi lakomájára.” – Máté 25,21
Jézus példázatában megfigyelhetjük, hogy az idegenbe távozó ember kiosztva vagyonát, szolgáinak különböző mennyiségű értéket adott. Ám a vagyonnal való tisztességes gazdálkodást ugyan úgy elvárta attól a szolgától is, aki öt tálentumnyi értéket kapott, mint attól is, aki csak egy tálentumnyit. Majd miután hosszú idő múlva hazatért, és elszámoltatta szolgáit, jutalmazásuk nem munkálkodásuk eredményétől függött, hiszen ugyan úgy bemehetett ura ünnepi lakomájára a négy tálentumos szolga is, mint az, aki tíz tálentumot mutatott fel, mert uruk elsősorban az iránta való hűségüket értékelte.
Az idegenből hazatérő úr a „jó és hű” szolgákat jutalmazta meg, illetve a „gonosz és rest” szolgát marasztalta el. A nagy számonkéréskor Urunk nem tehetségünket, hanem hűségünket fogja minősíteni. Nem képességeink, hanem inkább jellemünk lesz kiértékelve. Ebben az a csodálatos ígéret rejlik, hogy senki nem maradhat gyümölcstelen azok közül, akik hűséges szolgái Krisztusnak. Bátorításom számodra az, hogy szolgálatodban elsősorban a hűségre igyekezz, mert Mestered számára is ez a fontosabb.
„Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyik hűségesnek bizonyuljon.” – 1 Kor 4,2