Reményvirág

Kerek-erdő furcsa téli álomból ébredezett. Az erdő olyan szürke volt, mint egy ház kéményéből felszálló füstfelhő. A hó ezen a télen elkerülte Kerek-erdőt, de még a környékét is. Hiába várták, lesték minden reggel és este az állatcsemeték az orrukat az ablakhoz nyomva, mert a hó nem érkezett.

• Mikor jön már végre el a tél? –kérdezte Nelli nyuszi az édesanyjától.
• A tél lassan már távozik, inkább a tavaszra kell mostantól várni. – válaszolta Nyúl-mama.
• Tavaszra? És hol volt egész télen a tél? – biggyesztette le a száját Nelli nyuszi.
• Butaság ez az egész évszakosdi. Ahogy nem volt tél, úgy nem lesz tavasz sem. Nem volt hó, nem lesz rügyfakadás sem. – mondta durcásan Tapsi nyuszi, akinek már nagyon elege volt abból, hogy egész nap az üregben kell ülni.
• Ne mondj ilyet a testvérednek! – szakította félbe Nyúl-mama.
• Ez az igazság! – feleselte vissza Tapsi.
• Ezt csak te gondolod így, a természetnek más a rendje. Tél után igen is a tavasz jön. – fejezte be a vitát Nyúl-mama, de Tapsi ezt már nem hallotta, mert elment, és becsapta maga után az ajtót.

Nelli nyuszi orrocskáját az ablakhoz nyomta, és pityeregve bámult kifele. Ó, mi lesz, ha tényleg nem lesz többet tavasz, ha nem látja többet zölden kerek-erdő gyönyörű fáit?! De akkor virágok sem lesznek, csak felhő és eső és szürkeség. Ezek a gondolatok kavarogtak kicsi fejében, és ettől még rosszabb lett a kedve.

Pár nap múlva erőteljesen sütni kezdett a nap, és itt-ott kikandikált egy-egy fűszál a földből.

• Mégiscsak lesz tavasz! – ujjongott Nelli nyuszi.

Néhány meleg nap után, újra borús és hideg napok jöttek. Egyik reggel olyan erős fagy volt, hogy a szárítókötélen a ruhák csontkeményre fagytak. Minden kicsi fűszál és rügyecske lefagyott.

• Én megmondtam, hogy nincs többet tavasz! – mondta keserűen Tapsi nyuszi.
• Megyek és megkeresem. – mondta sírva Nelli, miközben sálját a nyaka köré tekerte.
• Mit? Csak nem a tavaszt akarod megkeresni? – nevette ki Tapsi a kishúgát.

Tapsi nem is vette komolyan, hogy Nelli el fog menni, csak este döbbent rá, amikor hiába várták haza. Beesteledett. Nyúl-mama és Nyúl-papa aggódni kezdtek Nelliért.

• Hívok segítséget, és elindulunk megkeresni. Ha egyedül marad éjszaka az erdőben, vagy a vadászok fogják meg, vagy megfagy valahol. – mondta Nyúl-papa.

Elővette az öreg viharlámpát, és Uhu bácsihoz ment segítségért. Uhu bácsi szólt Róka-papának, Öreg Samónak, Rőtt rókának, és elindultak Nelli Nyuszit keresésére. Három nap és három éjjel keresték mindenhol Kerek-erdőben, de nem találták. Öreg Samó egész idő alatt a Nagy Királytól kérte a segítséget, hogy Nellit megtalálhassák. Úgy tűnt, hogy erre a kérésre most a Nagy Király sem felel.

Hazamentek. Nagy csend és szomorúság borult Kerek-erdő lakóira.

• Miért nem segített a Nagy Király? – kérdezte Nyúl-papa Öreg Samótól.
• Nem tudom erre a választ. Csak azt tudom, hogy hallotta a kérésünket. De nem tudom, hogy miért döntött úgy, hogy hallgat. – válaszolta az öreg Szarvas.

Teltek a napok egymás után Nelli nyuszi nélkül. Tapsi hibásnak érezte magát, hogy nem vette komolyan a kishúgát, és annyit bosszantotta. Nyúl-papa csak azt mondogatta: – Bárcsak tudnám biztosra, hogy a Nagy Király országába érkezett!

A tavasz nem akart elérkezni, az állatok már kezdtek éhezni a rossz idő miatt. Egy nap egy meggyötört sovány nyulacska jött Kerek-erdőbe. Senki sem tudta, hogy ki az, és honnan jött. Egyenesen a Nyúl-lak felé tartott, mint aki jól ismeri az utat. Kopogás nélkül nyitotta ki az ajtót.

• Megtaláltam! – csak ennyit tudott mondani, és összerogyott.
• Mit találtál meg, gyermekem? – rohant Nyúl-mama kicsi Nelli nyulacskája felé.
• A REMÉNYVIRÁGOT! – mondta, és egy kicsi fehér virágot szorongatott a kezében.

Több kérdésre már nem tudott felelni, mert az éhségtől és a kimerültségtől ájultan feküdt napokig az ágyban. Nyúl mama kitartóan ápolta. Hamarosan magához tért, és napról-napra erősebb lett. Amikor már elég erős lett kiment a Nagy Tisztásra, ahova Kerek-erdő lakói összegyűltek. Nelli a kezében szorongatta a REMÉNYVIRÁGOT.

• Hol voltál? Mi van a kezedben? Miért nevezed REMÉNYVIRÁGNAK? – kérdezték az állatok Nellit.
• Elindultam, hogy keressek egy fűszálat, vagy egy virágot, vagy egy rügyező ágat, hogy elhiggyétek, és reménykedjetek, hogy jönni fog a tavasz. És addig mentem, amíg ezt a virágot megtaláltam. Elhoztam nektek, hogy lássátok, a Nagy Király nem feledkezik meg rólunk, és lesz tavasz, és lesz új élet, és lesz ennivalónk is.

Az állatok könnyes szemmel hallgatták Nellit, és a szívükbe reménység kezdett ébredni.

• A Nagy Király válaszolt, nem akkor, amikor mi gondoltuk, de válaszolt. Nem csak Nellit hozta vissza, hanem REMÉNYVIRÁGOT is küldött nekünk. – mondta Öreg Samó csendesen.

Hamarosan kitavaszodott. Kirügyeztek a fák, fű és virág nőtt mindenhol. Zöldbe öltözött Kerek-erdő.