Emlékeztek még Dorkára, aki éppen karácsony előtt a kórházba került, mert eltört a bokája? Ne aggódjatok, azóta már meggyógyult a lába, de mostanában is történik vele egy s más. Kíváncsiak vagytok, hogy mi?
Szóval, nézzük meg, mivel tölti Dorka a napjait mostanában!
-De anya, ez borzasztó! Egyáltalán nem léphetek ki a kapun? És hozzánk sem jöhet senki?- tört ki Dorkából a keserűség
-Pontosan így van, ahogy mondod, kicsim – válaszolta higgadtan az anyukája.
-Azt elfogadtam, hogy nincs iskola, nincs mosolyklub, nincs kézműves kör, nincs tornakör – zúgolódott tovább a kislány -, de hogy a barátaimmal sem találkozhatok, azt képtelen vagyok elfogadni. Ez nem lehet igaz!
-Pedig ez a helyzet, Dorka. Ezt a rendeletet bocsátotta ki ma reggel a kormány. Te magad is hallottad, hogy bemondták a tévében.
-Hát, ez rosszabb, mint a börtön! A téli három hétnél is rosszabb, amit begipszelt lábbal töltöttem! Én nem mehettem sehová, de legalább a barátaim minden nap itt voltak velem… – emlékezett vissza Dorka azokra a szomorú hetekre, amelyek tulajdonképpen nem is voltak annyira szomorúak, mert hát minden rosszban van valami jó. És végül – igaza lett Panna néninek – Isten tényleg jót hozott ki abból a helyzetből. Annyi kellemes percet tölthetett a barátaival, hogy a fájdalmat el is felejtette.
Anya éppen kivette a sütőből a ropogós kenyeret, amikor a kislány arckifejezése hirtelen megváltozott:
-Egy remek ötletem támadt. Nem lehetne, hogy Fanni titokban átjöjjön hozzánk? Nem az utcán jönne, hanem a gyümölcsösön keresztül, akkor nem látná senki.
Anya szigorú arckifejezést vett fel:
-Dorka, szeretném, ha figyelmesen meghallgatnál. Fanni semmilyen körülmények között nem jöhet át hozzánk, és te sem mehetsz hozzájuk. Először is azért, mert ez az ország vezetőinek a rendelete, és nekünk engedelmeskednünk kell a vezetőinknek. Ez Isten akarata. Másodsorban azért, mert ez az óvintézkedés a mi javunkat szolgálja.
-Miképpen szolgálhatja a mi javunkat egy ilyen rendelet?- szegezte az anyukájának a kérdést nem éppen barátságos hangnemben a kislány.
-Gondolj csak bele, Dorka – folytatta anya -, ha mindenki szabadon járhatna az utcán, és csak egyetlen koronavírussal fertőzött ember lenne ebben a városban, az az ember befertőzne tíz másik embert, a tíz ember is fejenként másik tízet, aztán ők is tízet-tízet, és ez már ezer beteg embert jelentene. Így néhány hét alatt gyakorlatilag majdnem mindenkihez eljutna a vírus. És bizony, sok ember lenne, aki nem élné túl a járványt.
Dorka elkomolyodott:
- Nem tudtam, hogy ilyen könnyen terjed a betegség. És ennyire veszélyes. Azt gondoltam, hogy Isten megóv minket ettől a járványtól.
-Természetesen, az Úr az övéit nem hagyja el semmilyen körülmények között – magyarázta anya -, de nekünk is van felelősségünk. A magunk részét nekünk kell megtennünk. Ha nem tesszük meg a szükséges óvintézkedéseket, a felelősséget nem háríthatjuk Istenre.
-Értem már… Csak azt nem tudom, hogy mivel fogom ezt a rengeteg időt eltölteni.
-Kislányom, nagyon sok hasznos dolgot tehetünk addig is, amíg itthon kell lennünk. Olyan tevékenységeket végezhetünk most, amire máskor egyáltalán nem jut időnk. Például én ma kenyeret sütöttem, amit korábban soha nem tettem. A tegnap este társasjátékoztunk, amire régóta nem volt példa. Apa tegnap elkészítette a bababútort, amire olyan régóta vágysz. Te is többet játszhattál az elmúlt napokban a kistestvéreiddel. De ami ezeknél sokkal fontosabb: több időt tölthetünk Istennel, imádkozhatunk a betegek gyógyulásáért, az egészségügyi dolgozók kitartásáért, hálát adhatunk azért, hogy mi egészségesek vagyunk. Tulajdonképpen ez kegyelmi idő. Az Úr leállított a nagy rohanásból, időt adott, hogy átgondoljuk az életünk dolgait, és hogy közeledjünk hozzá. Azok is, akik egészségesek, és azok is, akik megbetegszenek.
-Igazad van, anya –ismerte el a kislány. – Átgondolom, hogy milyen hasznos dolgokkal tölthetem el az időmet. Le is jegyzem az ötleteimet, hogy ne felejtsem el azokat.
Néhány perc után anya törte meg a csendet:
-Eszembe jutott egy történet, amelyben egy család több mint egy évig volt egy bárkába zárva egy nagy sereg állattal együtt. Vajon kire gondoltam?
-Tudom már, anya! Nóéra gondoltál.
-Igen. Szeretnéd, hogy elolvassuk?
-Hát, persze.
-Máris hozom a Bibliámat.
1. Mózes 7 – 8, 16
1 Az ÚR akkor ezt mondta Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben. 2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. 3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön. 4 Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. 5 Nóé úgy is tett mindent, ahogyan az ÚR megparancsolta neki.
6 Nóé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. 7 Bement tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. 8 A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül 9 kettő-kettő bement Nóéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Nóénak. 10 A hetedik napon özönvíz lett a földön. 11 Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén: fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég csatornái, 12 majd negyven napon és negyven éjjen át ömlött az eső a földre. 13 Ugyanazon a napon bement Nóé és Nóé fiai: Sém, Hám és Jáfet, meg Nóé felesége és fiainak három felesége a bárkába, 14 és velük együtt mindenféle vadállat, mindenféle jószág, mindenféle csúszómászó, amely csak csúszik-mászik a földön, és mindenféle repdeső állat: az összes madár és egyéb szárnyasok. 15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába mindenféle élőlényből. 16 Hím és nőstény ment be minden élőből; bementek, ahogyan Isten Nóénak parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé mögött az ajtót. 17 Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy nekifeszült a bárkának, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. 19 A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is mindenütt az ég alatt; 20 sőt még tizenöt könyöknyit áradt a víz azután is, hogy elborította a hegyeket. 21 Elpusztult minden élőlény, amely a földön mozgott: madár, jószág és vadállat, a földön nyüzsgő minden egyéb élőlény, és minden ember. 22 Minden meghalt, aminek orrában az élet lehelete volt, és ami a földön élt. 23 Eltörölt az Isten minden élőt, ami a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában. 24 A víz százötven napig áradt a földön.
8. rész
1 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. 2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből. 3 Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. 4 A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát-hegységben. 5 A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. 6 Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, 7 és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. 8 Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. 9 De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette magához a bárkába.10 Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. 11 Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről. 12 Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. 13 A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld. 14 A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld. 15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: 16 Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! 1
Bibliai verseny (Részletek: https://kids2jesus.blog/2020/03/28/versenyfelhivas-dora-kalandjai/)
Az 1. forduló feladatai
- Válaszolj a kérdésekre:
Mikor ment be Nóé és családja a bárkába?
Mikor jöttek ki a bárkából?
Mennyi időt töltöttek a bárkában?
- Vajon milyen lehetett a bárka belseje? Húzz alá minden sorban egy általad helyesnek ítélt jellemzőt!
világos sötét elegendő fény volt a bárkában
tágas szűkös mindenkinek volt egy külön kis kuckója
friss levegő volt a bárkában rossz szag volt bent a sok állat miatt
csak a legszükségesebb eszközökkel rendelkeztek sokféle eszközük volt
dúskáltak a sok finomságban a legszükségesebb élelmiszerekkel rendelkeztek
- Szerinted mivel tölthette az időt a bárkában a nyolc ember? Nevezz meg egy néhány tevékenységet!
- Elképzelésed szerint milyen nehézségekkel kellett szembenéznie Nóénak a bent töltött idő alatt?
- Milyen tulajdonságok jellemezhették Nóét? Húzd alá!
türelmes, önző, engedelmes, türelmetlen, alázatos, bátor, engedetlen, büszke, jóságos, kitartó, más:
- Az előbbi feladatban felsorolt jellemzők közül, melyikre van leginkább szükséged neked ebben az időszakban?
- Te milyen hasznos tevékenységeket végezhetsz az otthon töltött időszak alatt? Nevezz meg néhányat!
- Írj egy rövid fogalmazást Noé egy napja a bárkában címmel!