Dorka és Kristóf fürge mozdulatokkal formázták a kekszgolyókat két tenyerük között, majd meghempergették azokat kókuszreszelékben, végül egy szív alakú kis tálkára helyezték a borzos golyócskákat. Már csak éppen annyi idejük maradt, hogy a munkalapot letisztítsák és azt a néhány edényt megmossák, amit a munkájuk során használtak, amikor kinyílt a kertkapu, és megjelent anya az ikrekkel, mögöttük jött apa, kezében a kicsik játékaival. Dorka az asztal közepére helyezte a tálat, miközben Kristóf beszaladt a szobába, hogy kihozza a margarétából készült virágfüzért.
A délelőtt folyamán anya és apa nem tudták elképzelni, hogy miben mesterkedik a két nagyobb gyerekük, és miért nem volt kedvük velük együtt kimenni a gyümölcsösbe. Mindenesetre azt érezték, hogy valami titokzatosság lengi körül a házat már reggel óta. Sőt, már néhány napja, amióta Dorka és Kristóf bevezette azt az új szokást, hogy a tízóraijukat a szobájukban fogyasztják el. Anya ugyan nem örült annak, hogy a kekszet és a kakaót kiviszik az ebédlőből, de mivel a gyerekek megígérték, hogy vigyázni fognak a tisztaságra, és ezt be is tartották, most a kijárási tilalomra való tekintettel elnézőbb volt, mint máskor. Aztán a gyümölcsösben végzett vasárnap reggeli torna is nagyon szokatlan volt, arról nem is beszélve, hogy a délelőtti családi kiruccanáshoz sem volt kedvük. Ilyen még soha nem fordult elő. Régebben azt szerették a legjobban a gyerekek, amikor az egész család együtt kirándul. Bár most kirándulni csak a gyümölcsösbe lehet, ami koránt sem annyira izgalmas, mint amikor az erdő szélére mennek, de mégiscsak furcsa ez a „nincs kedvünk” féle hozzáállás. A szülők nem értették, mi történik Dorkával és Kristóffal, akik már a reggeli áhítat ideje alatt olyan izgatottnak tűntek, ezért amíg a kicsik játszottak a gyümölcsösben, anya és apa megbeszélték, hogy a végére járnak a dolognak.
Amikor az ajtón belépett anya, Dorka és Kristóf tele torokból énekelni kezdett: „Ó, áldd meg, Jézus, hű édesanyánk, vezéreld lépteit,/ Ki szeretetét pazarolja ránk, boldogítsd éveit!” Anya a meglepetéstől szóhoz sem tudott jutni, főként, amikor a tálon megpillantotta a kekszgolyócskákat is. Végül a virágfüzért is a nyakába helyezték a gyerekek, de addigra anya már a könnyeit törülgette. Kristóf nem értette, hogy, ha valaki boldog, akkor miért sír, holott nevetnie kellene, de abban biztos volt, hogy anya örül, és sikerült igazi meglepetést szerezniük neki.
-Boldog anyák napját kívánunk! Isten áldja és őrizze meg az életedet, anya!- harsogták egyszerre a gyerekek.
-Köszönöm! Köszönöm nektek!… Nagyon drágák vagytok! Nem is találok szavakat…
Az ikrek kíváncsian néztek hol anyára, hol a testvéreikre, de leginkább az ínycsiklandozó édesség kötötte le a figyelmüket. Anya rögtön megkínálta őket, majd ő maga is megkóstolta a gyerekei által készített finomságot. Apával együtt nem győzték dicsérni a süteményt, és persze a két kis cukrászt: Dorkát és Kristófot. Most már megértették, hogy miért viselkedtek olyan különösen az utóbbi időben a gyerekeik, miért mentek kora reggel a gyümölcsösbe, ahol rengeteg margaréta van. Csak egy dolog nem volt világos anya előtt: honnan szerezték be a kekszet? Ugyanis a tegnapi tízórai alkalmával az utolsó csomag kekszet szétosztotta a gyerekek között, és mostanában nem lehet csak úgy, szó nélkül az üzletbe menni. Hamarosan erre a titokra is fény derült: Dorka és Kristóf már több mint egy hete titokban félretette a tízóraira kapott kekszet, hogy anyák napjára elkészíthessék a kekszgolyócskákat. Ezért nem volt soha egy morzsányi maradék sem!
-Te vagy a legjobb anya a világon! – koronázta meg ezzel a kijelentéssel a történteket Kristóf.
-És a legkedvesebb! – egészítette ki Dorka.
-Nagyon boldoggá tesz, hogy így gondoljátok – válaszolt anya -, de ne feledjetek el hálát adni Annak is, aki a szülőket adta számotokra. Őt illeti a dicséret, és Övé a dicsőség mindenért!
-Ez így van – mondta apa. – Isten az, aki gondoskodik rólatok általunk. Itt a földön, Isten emberek által végzi a munkáját, az Ő gondviselése is legtöbbször emberek által valósul meg. Például, amíg a gyerekek kicsik, a szülőkre bízza, hogy felneveljék őket, és gondoskodjanak róluk, amikor viszont a gyerekek felnőnek, és az idős szülőknek van szükségük gondoskodásra vagy segítségre, azt a gyerekeik teszik. Hogy jobban megértsétek, két rövid történetet olvasok fel nektek az Úr Jézus földi életéből.
Lukács evengéliuma, 2, 40-51
A gyermek (Jézus) pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
János evangéliuma, 19, 25-27
Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád!” És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.
Dorka kalandjai – bibliai pályázat
A 3. forduló feladatai
- Válaszolj a kérdésekre:
Az első történetben olvasottak alapján kik gondoskodtak a gyermek Jézusról?
…………………………………………………………………
Miből tudjuk azt, hogy a szülők aggódtak a gyerekükért?
…………………………………………………………………
Kire bízta az édesanyját Jézus, mielőtt eltávozott volna a Földről?
…………………………………………………………………
- Igaz, vagy hamis?
A szülők magukkal vitték a templomba Jézust.
Jézus lemaradt a szüleitől, mert a többi gyerekkel játszott.
Jézus azért maradt Jeruzsálemben, mert neki az Isten házában kellett lennie.
Jézus még a kereszten sem feledkezett meg az édesanyjáról.
Isten gondoskodik rólam, nincs szükségem emberi segítségre.
Isten emberek által gondoskodik rólunk.
- Húzd alá a mondatok helyes befejezését (több helyes válasz is lehetséges)!
A szülők nagyon megijedtek, amikor nem találták Jézust, mert…
- … féltek a hatóságok büntetésétől.
- … fontos volt számukra a gyermekük.
- … Isten rájuk bízta Őt.
- … aggódtak érte.
Jézus azért bízta a szeretett tanítványra az édesanyját, …
- a) mert az idős szülőkről való gondoskodás a gyerekeik dolga.
- b) szerette volna biztonságban tudni az édesanyját.
- c) mert ez volt a szokás.
- Kik azok az emberek, akik által Isten gondoskodik rólad?
……………………………………………………………………………………………………
- Mesélj arról egy néhány mondatban, hogyan gondoskodik rólad Isten a szüleid vagy nevelőid által?
……………………………………………………………………………………………………
- Mit tanít neked Isten az alábbi igeversekben? Fogalmazd meg egy-két mondatban!
„Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. Tiszteld atyádat és anyádat! Ez az első parancsolat az ígérettel: hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön.” (Efézus 6, 1-3)
……………………………………………………………………………………………………
MELLÉKLET
Anyák napi ének, amellyel Dorka és Kristóf felköszöntötte az anyukáját:
Ma nagy az örömünk
Ma nagy az örömünk, zeng hálaénekünk,
Mert ünnepnap van ma.
Édesanyánk szeme, és dolgos két keze,
Nem tűnt el nyomtalan.
Refrén:
Óh, áldd meg Jézus hű édesanyánk,
Vezéreld lépteit.
Ki szeretetét pazarolja ránk,
Boldogítsd éveit.
Mi hálás gyermekek, vártuk ez ünnepet,
Most zeng az énekünk.
Mert adósok vagyunk,
A sírig tartozunk, örvendjetek velünk.
Fel gyermekek tehát, zengjen a termen át,
E szép fogadalom:
Hogy néked jó Atyánk, és hű édesanyánk,
Hálával tartozunk.
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=VCIih37lvik]