Mikor e sorokat írom, országunkban már több, mint másfél hónapja kényszerű tanítási szünet van, a járvány terjedését megakadályozandó. Sokféle kérdés és vágy fogalmazódik meg ilyenkor bennünk. A rajzpályázatra beküldött rajzokat látva is ez erősödik meg bennem. Többen kifejeztétek, hogy szeretnétek már imaházba, iskolába menni. Én is így vagyok vele. A szokottnál nagyobb ilyenkor a maszkok kelete, nemcsak védekezés céljából, hanem azért is, mert sokan félnek, mi lesz, ha megfertőződnek? Természetesen nem a biztonsági előírások, vagy egészségügyi szabályok figyelmen kívül hagyására bátorítok senkit. Amit lehet, meg kell tennünk, óvintézkedésként. Arra szeretnék viszont utalni, amit mindannyian jól tudtok, csak felfrissítem: Isten a legbiztosabb védelem minden helyzetben.
A 91. zsoltár 4.versének töredéke visszhangzik bennem: „Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz.“ Két kép elevenedik meg előttem, erre az igeverse gondolva. Városi gyermek lévén, falun élő nagyszüleimnél volt alkalmam megfigyelni, hogyan menekül a kiscsibe a kotló szármyai alá az első veszély láttán. Ott érzi biztonságban magát. A másik emlék pedig Elisabeth Eliott könyve „A Mindenható árnyékában“, amelyben Jim Eliott rövid, de teljes, misszióban elégett életét írja le, akinek életét mindössze 29 évesen az auka indiánok lándzsája oltotta ki. .
Napjainkban is biztos oltalmat jelent azt tudni, hogy körülményeink, a félelemkeltő helyzet közepette nem vagyunk egyedül. Jó abban megnyugodni, hogy nem magunkban, ügyességünkben kell bízzunk, hanem Mindenható Atyánk tartja kezében életünket. Tollaival betakar, befedez, megvédi szívünket békességben.
Az imádság kiváltsága mindannyiunké lehet. Használjuk rendszeresen, bizalommal! Isten őrizzen, vigyázzon rátok!