„De Jézus …” (55., 60.v.)
Isten gondolatai annyira megfoghatatlanok és érthetetlenek előttünk, hogy gyakran épp fordítva gondolkodunk, mint Ő: eltiltjuk, akit nem kellene (49-50.v.); büntetjük, s ezzel elveszítjük azt, akit megtartani kellene (54-56.v.); felcseréljük a fontossági sorrendeket (59-62.v.). Még sincs minden veszve! A Fiú (teljes egységben az Atyával) kijelenti magát, gondolatait, terveit, titkait azoknak, akiknek akarja. Azoknak, akik tudnak „kisdedek” lenni, és így alkalmas eszközökké válnak Isten országának terjesztésére. Jézus efölött örvendezett.
Olyan jó, hogy a menny és föld Ura az én Atyám is! Olyan jó, hogy Jézus és a Szent Lélek által egyre többet megismerhetek gondolataiból, terveiből. Bárcsak tudnék elég kicsi lenni hozzá!