„Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért…” – Filippi 4:2-3
Bár a széthúzás a testi gondolkodásmód egyik jele (1 Kor 3), Evódia és Szüntükhe esetében Pál megemlíti, hogy ők lelki személyek, hiszen vele együtt küzdöttek az evangéliumért. A kifejezés, amit az apostol használ az erőteljes csapatmunkára utal, ahol mindenki ugyanazon cél elérése érdekében küzd. Tehát Evódia és Szüntükhe távol álltak attól, hogy gyenge hívők legyenek. Szenvedélyesen hirdették az evangéliumot, de pont ez a szenvedély vezette őket összeütközésekhez.
Az egyet nem értésből fakadó feszültség soha nem egy szenvedélyes és egy érdektelen személy között fog kialakulni. Ez olyan személyek között merülhet fel, akik ugyanazon célért munkálkodnak, de nem tudnak megegyezni abban, hogy minként érjék el azt a közös célt.
A szent munka iránti szenvedély soha nem hiányozhat a szolgálatunkból, de mindig párosulnia kell az egységgel. Az egység nélküli szenvedély nemcsak nézeteltérésekhez fog vezetni, hanem rossz bizonyság is lesz a világ előtt. De az egységet nem csupán a kellemetlenség elkerülése érdekében kell keresnünk, hanem, hogy az evangélium minél eredményesebben terjedjen (Fil 1:27).
