„Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van itt!” – Jeremiás 7,4
Ebben az időszakban Júda nagyon szorult helyzetben volt. Babilon győzelme felettük elkerülhetetlen volt, a nép pedig még mindig ugyanazt a bűnt gyakorolta, ami miatt szenvedték az ellenség ostromát is. Mindezek ellenére a júdaiak inkább Isten jelenlétének jelképében bíztak, az Ő személye helyett. Úgy gondolták, hogy Isten jóindulatát élvezik mindaddig, amíg a templom sértetlen marad. Hasonlóképpen vélekedtek az izráeliek is, azt gondolva, hogy a szövetségláda jelenléte a harcmezőn egyben biztosítja számukra Isten támogatását is (1 Sám 4). Azonban mindkét esetben Isten bebizonyította, hogy bizalmuk hamis volt. A megtérés helyett inkább saját erőfeszítéseikben és elképzeléseikben bíztak.
Isten emberének soha nem szabad azt kiáltania, hogy „Ez az én szolgálatom az Úrért!”, amikor szembesítve van bűneivel. Az egyetlen elfogadható reakció a Dávid király reakciója: „Vétkeztem az Úr ellen!”. Ezért, ha Isten Lelke rámutat ebben a nehéz időszakban arra, ami helytelen életünkben, ne bízzunk a szolgálatban elért eredményeinkben, hanem bízzunk inkább Isten ígéretében, amely szerint „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1 János 1,9).