„amikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre…” (10.v.)
Elfogadta a meghívást, nem úgy, mint azok, akik a gazda meghívására mindenféle kifogást kerestek. Elfogadta, annak ellenére, hogy ismerte a mögöttes szándékot. Mert ezt a lehetőséget is megragadta, hogy bemutassa az Isten országát. Megközelíthető volt mindenki számára, mindenkihez volt szava. Együtt evett a társadalom „krémjével” (akik előtt valamilyen szinten elismert és tisztelt tanító volt, különben nem zavarta volna őket, hogy bűnösökkel is szóbaáll – 15. rész), de megállhatott előtte a beteg, a nyomorult is. Tanította a vendégsereget az Isten szívéről, az alázatról, arról, hogy Isten országába kerülni nem kiváltság, hanem lehetőség, amellyel élni kell. Volt szava a házigazdához is, senki és semmi nem kerülte el a figyelmét.
Megragadunk-e mi is minden lehetőséget Krisztus hiteles bemutatására?
Úr Jézus, add, hogy mi is ilyen nyitottak legyünk mindenki irányában, mert csak így tudunk „beleélni Téged a világba”!
