„A gyülekezetek pedig naponként erősödtek a hitben, és gyarapodtak lélekszámban.” (5.v.)
Vajon mi lehetett másként akkor, hogy szemmel látható volt a növekedés? Bár kevés dolog derül ki e néhány sorban, ezeket is érdemes megfigyelni, végiggondolni.
1) Pál végigjárta a gyülekezeteket, s hangsúlyozta az apostolok és vének által hozott rendeléseket, amelyek az egység érdekében születtek. 2) Volt legalább egy olyan szolgálatkész tanítvány, akiről jó bizonyságot tettek a testvérek, s akiben Pál is potenciált látott. 3) Valószínű nemcsak Pál volt tekintettel a helybeli testvérekre, hogy senkit ne botránkoztasson.
Akadály vagyok-e abban, hogy gyülekezetem, Isten munkája erősödjön vagy inkább előmozdítom-e azt? Tudok-e (akarok-e) engedni a rendelkezéseknek az egység érdekében? Jó bizonyság vagyok-e mások előtt? Tekintettel vagyok-e másokra, hogy magaviseletemmel senkit ne botránkoztassak?