Bár Isten megígérte, hogy beszéde nem tér vissza üresen, az evangélium hirdetésének sikerét mégis sok tényező befolyásolja. Függ a hirdető(k) készségétől, lelkületétől, de függ a hallgatóktól is. A siker jól felismerhető: tudja az evangélista is, a meglátogatott is. Pál, Szilász és Timóteus fáradozása nem volt hiábavaló. (1.v.) Minek tulajdonítható sikerük, az ő hozzáállásuk szempontjából?
- A korábban elszenvedett üldözés nem tántorította el őket, újra felbátorodtak Istenben. (2.v.)
- Nem könnyelműen hirdették az Igét, hanem sok tusakodással. (2.v.)
- Szolgálatuk mögött nem volt hitetés, tisztátalanság, sem álnokság. (3.v.)
- Kipróbált, megbízható emberek voltak, Isten tetszését keresték, nem emberekét. (4.v.)
- Nem voltak hízelgőek, nem volt bennük leplezett kapzsiság, sem dicsőségvágy. (5-6.v.)
- Szelíd gondoskodással munkálkodtak. (7.v.)
- Nem „száraz” Igét közöltek, hanem lélekből teljeset, szeretetből. (8.v.)
- Életvitelük (a fáradozás, az állandó, szorgalmas munka, szentségük és feddhetetlenségük) alátámasztotta szavaikat. (9-10.v.)
Megteszek-e mindent annak érdekében, hogy szolgálatunk (a családban, a gyülekezetben, a világban) sikeres legyen?
