Az evangélium hirdetésének sikere függ a hirdető(k) készségétől, lelkületétől, de függ a hallgatóktól is. Pál, Szilász és Timóteus fáradozása nem volt hiábavaló. (2:1) Minek tulajdonítható sikerük, a hallgatók szempontjából?
A hallgatók követői lettek az Isten gyülekezeteinek, felvállalva a Krisztusért való szenvedést is. (2:14) Azáltal, hogy befogadták az igét sokféle szorongattatás között, a Szent Lélek örömével (1:6), hittek, szerettek és reméltek (1:3). Példaképekké lettek a hívők számára a környező gyülekezetekben, sőt minden helyen híre terjedt Istenbe vetett hitüknek. (1:7-8) Elfordultak a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljanak. (1:9) Nem utolsó sorban várták Jézus visszatérését a mennyből. (1:10)
[Érdemes elolvasni az ApCsel 17-ből (1-9) e misszió körülményeit.]
Az én életemben gyümölcsözik-e a hallott ige? És a te életedben? Mely területen vannak még hiányosságaim? A Krisztusért való kényelmetlenségek felvállalása? Példás hit és élet? Bálványoktól való elfordulás? Szolgálat? Jézus visszatérésének várása?
Add, Urunk, hogy igédnek ne csak hallgatói, hanem megtartói is legyünk! (Jakab 1:22)