Amint a kőfal építése elkezdődött, az ellenség is színrelépett. Előbb csak bosszankodtak és gúnyolódtak, majd konkrét lépésekre is elszánták magukat: összeesküdtek, ostromtervet készítettek. A gúnyolás célja az elbátortalanítás volt: rákérdeztek az engedélyre, megkérdőjelezték a munka sikerét, lekicsinylették az építkezés hatékonyságát. (2-3.v.)
Ha már próbáltál réseket betömni vagy bármit építeni Isten országában, akkor tapasztaltad az ellenség támadását is. (Jut eszembe: életre lehet-e még kelteni a váradi piaci épület elégett köveit a porhalmazból? Istennél nincs lehetetlen. Talán ez a történet bátorítást jelent majd valakiknek.)
De mi a teendő támadáskor? 1) Nehémiás és a nép Istenhez kiáltott, és nagy kedvvel tovább dolgozott. 2) Tovább imádkoztak, és éjjel-nappal őrködtek. Azonban a támadás is fokozódott: megszólaltak a realisták (10.v.), tovább szövetkezett az ellenség (11.v.), „segíteni próbáltak” a kicsinyhitűek (12.v.). 3) Ekkor felfegyverkeztek, Nehémiás bátorította a népet, és mindenki végezte tovább a dolgát. 4) Tudatosították a helyzetet, felkészültek az összefogásra, és állandó készenlétben voltak. Éjszaka őrködtek, nappal dolgoztak. (22.v.) Lehet ezt bírni? Isten erejével, igen! Még jöhet ilyen idő számunkra is. Soha ne feledjük, hogy Isten harcol értünk, és Ő semmivé teszi az ellenség tervét. (15., 20.v.)
Az utolsó időkben nekünk is jól jön Nehémiás bátorítása: „Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes ÚRra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségetekért és házatokért!” (14.v.)