„Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el. Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt.” – Nehémiás 1:3-4
A Nehémiáshoz jutott információk Jeruzsálem siralmas állapotáról, a város fizikai hanyatlásáról szóltak. Imádságában ő mégis megvallotta népe és saját bűneit is. De hogyan jutott Nehémiás arra a következtetésre, hogy a fogságból hazatértek bűnben élnek? Ismerve népének történelmét, ő tudta, hogy az egyetlen ok, amiért Isten megengedi, hogy pogányok ostromolják Izráelt az az, ha a zsidók a bálványimádás bűnéhez fordulnak.
Ha bármikor úgy érezzük, hogy szolgálatunk stagnál, jól tesszük, ha előbb önmagunkat vizsgáljuk meg, munkánk gyakorlati oldala előtt. Isten Szava és Lelke segíteni fog nekünk felismerni azokat a külső jeleket, amelyek belső hibákra, megtűrt bűnökre utalnak. Vezetők közötti nézeteltérések, türelmünk elvesztése, tanításunk minőségének csökkenése, közbenjáró imáink ritkulása, csak néhány látványos jele a belső, lelki hanyatlásnak. Követve Nehémiás példáját, igyekezzünk ilyenkor Istenhez, és szabaduljunk meg azoktól a megtűrt bűnöktől, amelyek akadályozzák szolgálatunkat.
