Az egész nép (mindazok, akik meg tudták érteni a hallottakat) egy emberként összegyűlt a piactéren, hogy hallgassák Ezsdrás papot, amint kora reggeltől délig olvassa a törvényt. Önként tették ezt, és nagy figyelemmel, felállva hallgatták a felolvasást. Kezdéskor felemelt kezekkel, majd meghajolva, és arccal a földreborulva áldották az Istent. Aztán a papok és a léviták magyarázatát a maguk helyén állva hallgatták. És az Ige hatott. „Mert sírt az egész nép, amikor a törvény igéit hallotta.” (9.v.) A bűnbánat keserű könnyei után pedig jött az öröm és a nagy vigasság, mert megértették a beszédeket, és meglepő módon még többre vágytak. Másnap újra összegyűltek, hogy még többet tanuljanak. S mi történt? Amit megírva találtak, azonnal alkalmazni kezdték, „és felettébb nagy volt az örömük.”(17.v.)
A történetet olvasva többször is az jutott eszembe, hogy: Igen, ilyen áttörésre volna nekünk is szükségünk! Mi lenne, ha ma a templomokban/imaházakban csak olvasnák és olvasnák, majd magyaráznák Isten Igéjét? Összegyűlnének mindazok, akik megérthetik? Lenne-e olyan keletje, mint a koncerteknek? (S mégcsak a járvány sem lenne akadály, hiszen a fogságból szabadultak is a piactéren gyűltek össze!) Mi lenne, ha megfelelő hozzáállással, kellő tisztelettel hallgatnánk azt? Mi lenne, ha alkalmaznánk, amit megértettünk? Talán az Élő Ige újra hatni tudna, életváltozások történnének, és felettébb nagy lenne az örömünk. Talán az első lépés az lenne, hogy otthonainkban nyissuk meg az Igét, engedjük, hogy magyarázza önmagát, és tegyük, amit megértettünk.
Istenünk, segíts, hogy ne legyünk akadályai Igéd hatékonyságának életünkben!