„…és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; […]ők munkatársaim az Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem.” – Kol. 4:10-11
János, akit Márknak is neveztek, csatlakozott Pálhoz és Barnabáshoz, ám amikor látta, hogy miként próbálja a sátán elferdíteni az Úr egyenes útjait, meghátrált a szolgálatból, és hazament (ApCsel 13:4-13). Pál elítélte ezt a viselkedést, és nem fogadta Jánost második missziós útjára (ApCsel 15:36-41). Azonban a kolossébeli gyülekezetnek és a Timóteusnak címzett leveleiben Pál dicséri őt. Úgy tűnik, hogy a közbeeső időszakban Isten helyreállította Jánost, felhasználva Barnabást (ApCsel 15:39) és Pétert (1 Pét. 5:13), mint mentorokat. Eredményként János visszatért a misszióba, és egyike lett a négy evangéliumi szerzőnek.
Nincs olyan bukás, amely végleg eltilthatna valakit a szolgálattól, kivéve a bűnből való meg nem térés esetét. Bátorításom az, hogy adjuk meg magunkat Isten helyreállító munkájának, ha erre szükség lenne. Ugyanakkor legyünk nyitottak arra is, ha Isten fel akarna használni bennünket mások helyreállításában. Ilyen esetekben szükséges lehet a megtérés, a lelkigondozás, a szolgálat szüneteltetése, szolgálati helyváltoztatás, tanácsadás vagy a szolgálat újraértékelése. Bármi is lenne a helyreállítás ára, legyünk hajlandók megfizetni azt, az evangélium hirdetésének érdekében.