„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” – Máté 28:18-20
Sokan a hívők közül azt gondolják, hogy ha nyitottak az alkalmi bizonyságtevésre vagy résztvesznek gyülekezetük evangélizációs programjaiban, akkor eleget tettek a misszióparancsnak. Természetesen az evangélium hirdetéséhez hozzátartozik a bizonyságtevés és az evangélizáció is. Jézus felhívása azonban tanítványozásról és tanításról beszél. Mindkét kifejezés állandó aktivitásra utal. Az apostolok munkájáról szóló könyv megmutatja nekünk azt a modellt, amely által építenünk kell az Isten országát. Az ApCsel 2:47-ben azt olvassuk, hogy az Úr növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel, nem az apostolok, hiszen a Szentlélek munkája az, hogy meggyőzze az embereket bűnös állapotuk felől (Jn. 16:8). Az apostolok feladata a gyülekezet folyamatos tanítása volt (ApCsel 2:42). A misszióparancs helyes teljesítése érdekében, az evangélium hirdetése mellett, tanítványoznunk is kell a gyermekeket, azáltal, hogy megtanítjuk nekik a Szentírásból a hívő élet különböző aspektusait és meggyőződéseit.
