Olykor a tél igen hosszúnak tűnhet. Szűnni nem akaró korlátozások, növekvő zűrzavar és lázadás mindenfelé. Különösen nehéz reménykedve várni a megújulásra, amikor életünk minden területén (természetben, lelkiekben és kapcsolatainkban is) hideg sivárságot tapasztalunk. Ha ismerős számodra ez az állapot, kedves testvérem, akkor bátorodjunk most együtt a Dávid szavai és példája által!
„Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.” (Zsoltárok 62,6)
„Mindazonáltal Istennek vesd alá magad én lelkem, mert tőle van türelmem, állhatatosságom.”(Septuaginta fordítás)
Lehet, hogy elvárások, feladatok vagy éppen bűnök terhe alatt roskadozol. Talán félelmek vagy egyéb nyomorúságok lopták el örömödet, békédet. Lehet, hogy hazug és képmutató, netalán ellened támadó emberek miatt rendült meg a hited. Vagy „lelki vitaminhiányban” szenvedsz, mert az anyagiakban, földi és emberi megoldásokban bizakodtál. Isten látja a helyzetedet. A természet megújítója a reménységedet, örömödet is képes feltámasztani. Akkor is, ha a megoldás még várat magára.
Ünnepek előtt, alatt és után emeld fel tekintetedet az Úrra! Tőle van szabadulásunk és reménységünk. Ő erős kőszikla, szabadító, oltalom és menedék. Nála van dicsőségünk is, ezért bízzunk Őbenne mindenkor, bátran öntsük ki előtte a szívünket!
Mire van most szükséged? Megkaphatod. Mert Övé a hatalom, és a kegyelem is.
„A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15,13)