„Hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.” – Zsoltárok 51:15
A zsoltár alapján, amely egy borzasztó bukás sorozat következtében lett megfogalmazva, úgy tűnhet az olvasónak, hogy az írónak vagy a reménysége alaptalan, vagy a bűnbánata és megtérése nem volt őszinte. Hogy várhatja egy korrupt, házasságtörő és gyilkos király azt, hogy egy nap majd ismét ő fogja tanítani a bűnösöket Isten útjaira, úgy, mint a bukása előtti időszakban?
Isten kegyelmének szépsége nemcsak a bűnök megbocsátásában van, hanem a bűnös helyreállításában is. Isten azzal a szándékkal állítja talpra gyermekeit, hogy őket továbbra is használhassa, néha még annál is nagyobb dolgok megvalósítására, mint bukásuk előtt. Ezt látjuk Péter esetében is. A kudarcból felemelt szolgáló nem fogja erőszakosan visszaigényelni szolgálati helyét, hanem, a Szentírás alapján, csendben várja, reméli, és hisz teljes helyreállításában, hogy ő is Isten határtalan kegyelmének csodálatos példájává legyen.