„De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.” – Jelenések 2:4
A mi Urunk túlságosan szent és igaz ahhoz, hogy ne figyelmeztessen bennünket, amikor valamiben helytelenül járunk el. Természetesen, ennek nem zavarnia, hanem vigasztalnia kellene bennünket. Az Atyától származó figyelmeztetéseket, sőt még a feddéseket is, szívesen kell fogadnunk, mert, többek között, ez is jele annak, hogy őhozzá tartozunk (Zsidók 12:5-7).
Az Urunk panaszára való egyetlen helyes reakciót szintén az Ázsiában levő gyülekezeteknek címzett leveleiben találjuk: megtérés. Függetlenül attól, hogy milyen panasza van ellenünk, neki mindig igaza van, nekünk pedig meg kell térnünk. De a mi Urunk nemcsak felszólít a megtérésre, hanem meg is tanít bennünket, hogyan térjünk meg helyesen: „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet.” (5.v). Ezért tehát fogadjuk ma is alázattal, bármilyen panasza is lenne az Úrnak ellenünk, mert ez csak a javunkat szolgálja.