„Majd Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!” – 2 Királyok 6:17
Elizeus próféta és az ő szolgája bemutatják azt a két fajta lelkiállapotot, amely a hívő embert jellemezni szokta. Vannak olyan periódusok, amikor hit által élünk, máskor azonban kevesebb a hitünk. Amikor Isten kegyelméből erős a hitünk, nem érezzük annak szükségét, hogy kézzelfogható módon észleljük az ő jelenlétét és hatását életünkben, szolgálatunkban. Ilyenkor az ő Szavára támaszkodva meg vagyunk győződve minderről. Azonban nem tagadhatjuk le azokat a napokat sem, amikor úgy érezzük, hogy szolgálatunk mintha megrekedt volna.
A Szentírás azt mondja, hogy „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek”. Azonban tudjuk és tapasztaltuk is már, hogy Isten hosszútűrő. Ha ismét meggyengülne hitünk, ahelyett, hogy megadnánk magunkat a csüggedésnek, kérjük Istent, hogy nyissa meg szemeinket, hadd lássunk mi is helyesen. Kérjünk tőle konkrét bizonyítékokat, hogy hitünk helyreálljon, és megerősödve ismét hit által élhessünk és szolgálhassunk.