„Vegyétek fel mindeképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthajátok a gonosznak minden tüzes nyilát.” Efézus 6,16
Amikor az ellenségünk jelenünket veszi célpontba tüzes nyilaival, (többek között) az a célja, hogy akadályozza a mai magvetést, hogy meghiúsíthassa a holnapi termést. Mivel minden jövőbeli reményünk és tervünk tőlünk függő része azon múlik, hogy milyen eredményes a jelenbeli befektetésünk, ezért nem meglepetés, hogy a Sátán a mai napunkat ostromolja, hogy a befektetésünk minimális legyen, vagy ha lehetséges, bizonyos területeken teljesen maradjon is el. A jövőbe nem tud tüzes nyilakat lőni, ez nincs megengedve neki, ezért a jelenben próbál meg mindent megtenni annak érdekében, hogy bebiztosítsa a jövőbeli kudarcainkat, bukásainkat, vereségeinket.
Talán a jelennel kapcsolatos támadásokat érezzük leginkább ostromnak, amikor az az érzésünk, hogy rajtunk történnek az események, és nem velünk. Mintha nem lenne semmilyen beleszólásunk ezeknek az eseményeknek a lefolyásába, hanem vagy megadjuk magunkat ezeknek, vagy ellenkezve és csapkodva, de mindenképp magával sodor bennünket a lavina. A helytelen időbeosztás tüzes nyila eredményezheti azt, hogy a jelenben csak a túlélésért küzdünk a feladatok és a megfelelési kényszer hullámai között, leheletnyi időt sem hagyva arra, hogy a holnappal is foglalkozzunk. Váratlan fordulatok vagy balesetek feje tetejére állíthatják számításainkat, és ha az értékrendünkben akad valami kifogásolható, akkor inkább a sürgős dolgok kerülnek előtérbe, és a fontosakat elhanyagoljuk. Úgy hiszem mindannyian tapasztaltunk már ilyen napokat, heteket, és hasznos lenne, hogy ezekre a helyzetekre ne csak úgy gondoljunk, mint életünknek olyan szakaszai, ahol a sodrás történetesen gyorsabb és kiszámíthatatlan. Valójában ilyenkor vagyunk a legsebezhetőbbek, legbefolyásolhatóbbak és leginkább kísérthetőek. Ilyenkor csak a túlélésünkért harcolunk, és amikor a végéhez érünk ennek a szakasznak, csak akkor vesszük észre, hogy a holnapunk már itt van, és elmaradt a magvetés, a befektetés.
Ne felejtsük el, hogy nem lehet fegyverszünetet kötni az ellenség tüzes nyilaival, akkor sem, amikor a körülményeink sebességet váltanak, és mi csak próbáljuk utolérni jelenünket. Sőt a Sátán kifejezetten keresi az ilyen időszakokat életeinkben, hogy még jobban összezavarjon, és akadályozza a magvetést. Ha éppen ilyen helyzetben vagy, kedves olvasó, vonulj félre találkozni az Atyával, és ne engedd, hogy az ellenség elhitesse veled, hogy még erre se lenne időd. Mindig van időnk ilyen találkozásokra! Ha pedig most szélcsendben vagy, és van lehetőséged dolgozni egy kicsit a hit pajzsodon, végy bátorítást a 62. zsoltárból:
„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem igadazom sokáig.”
